Circus || Taekook

09

- Nekem senki sem a királynőm.- ráztam a fejemet.

- Hát pedig, nyuszikám... Szokj hozzá. Egyébként rendes nő. Néha tart partikat.

- Milyen partikat?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Majd meglátod. És most...- nyitotta ki a sátor egyik szegletében lévő hűtőt, mit nem tudtam felfogni milyen elektromosság működtethetett.

Voltak ott karok, lábak, még fejek is. Éhes voltam, de mikor megláttam őket, egyszerűen csak hányni akartam. Még mindig rosszul voltam a tetemektől, mikből valami oknál fogva mégis enni akartam. Egy állatnak éreztem magamat.

- Finomnak néznek ki, nem?- állt mögém, közel hajolva a fülemhez.- Mindet megeheted. Édesek akár a méz. Ha ajánlanom kéne akkor a combbal kezd. Sok benne a zsír és a vér.

- Nem kérek.- nyeltem vissza feljövő gyomorsavamat.

- Ha nem eszel meghalsz. Halottan pedig nem veszem sok hasznodat. Úgyhogy egyél.- lökött meg.

- Nem! Te ezt nem érted! Rosszul vagyok tőlük!- fordultam felé.- Pár nap alatt tudtam meg, hogy a barátom egy szirén, hogy embereket öltök és, hogy nekem is kell! Azt hitted ilyen könnyen megy? Azt hiszed én is olyan őrűlt vagyok, mint te?

- Csibe, nem vagyok őrűlt, mondtam már. Ha mindenki aki olyan mint én őrűlt lenne, akkor ez a világ már haldokolna.

- Éppen itt van előttem két ember teteme! Szerinted ez mi ha nem az?!- visítottam fel, idegemben.

- Egyél.- váltott át egy ijesztően mély hangra és a szemei barna helyett éjfeketén csillogtak.

Nagyot nyelve, remegő testtel vettem kezembe egy kart. Hideg volt, majdnem annyira, mint mikor kezedbe veszed a frissen lehullt hópelyheket.

- Harapj bele. Ropogós és finom. Hidd el.- noszogatott.

Szorosan összezárt szemekkel, vettem erőt magamon, majd egy hatalmasat haraptam bele, s ezután leszakítottam a darabot, mit nem is volt annyira nehéz leválasztani. Lassan kezdtem el rágni, próbáltam nem tudomást venni róla, hogy mit is csinálok.

Aztán beütött.

Mint mikot egy kisgyerek először tapasztalja meg milyen a csokoládé édes, markáns íze.
A melegség, mi átjár miután megérzed a régen vágyott étel ízét.

- Na? Milyen?- mosolygott, reménykedve.- Ízlik?

- Már, hogy ízlene?- fakadtam ki, eldobva magamtól a hús darabot.

- Nem... Nem ízlik? Ilyen nincs. Ízlenie kell.

Hazudnom kellett neki, hiszen nem tehettem mást. Nem akartam, hohy elhigyje, van reménye megváltoztatni engem és a világot amiben én élek.

- Undorító.- köptem, miközben éreztem, hogy gyomrom még többért könyörög, de önuralmam erősebb volt.

- Mi...?- fehéredett el mégjobban.- Talán romlott volt? Nem... Az nem lehet. Minden nap friss jön.- kezdett el gondolkodni.

Kétségbeesése nem tagadom, nagyon szórakoztatott.

- Fiúk!- ordította torka szakadtából.

Amint oda ért hozzánk három közülünk való, szinte azonnal akkora pofont adott nekik, hogy ha emberek lennének, már a fejük nem lenne a nyakukon.

- Hogy merészeltétek...!- sziszegte.

- Mit tettünk, uram?- kérdezte a középső, kinek szőke haja, s hosszúta nyúlott arcát félelem játszódott le.

- Romlott, minőségtelen húst raktatok el a hercegeteknek?

Herceg?

- Bocsásson meg uram, ma éjjel a legjobbat fogjuk elé rakni.- hajolt meg mindegyik.

- Helyes.- bólintott.- Gyere nyuszi.- karolt át újból, mintha cimborák lennénk.- Mivel a cirkusz tagja vagy, ki kell venned a részedet a műsorból.- Tudsz kötelet mászni?

- Igen.- válaszoltam, bár talán ha azt mondom, hogy semmihez sem értek, megkímélz volna.

- Akkor máris mutatom mit kell csinálj.

Vissza gondolva Taehyung csak egy ártatlan ember volt jó szívvel. Ugye?