Circus || Taekook

11

Keze arcomról, hajamba siklott, bal térdével pedig lábam között rogyasztott. Nyelvével lassan utat vájt magamnak a számba, engem táncba hívva.

Még ez a tánc is tökéletesen ment neki.

Másik keze elkezdett vándorolni a mellkasomtól, egészen az alhasamig, hol benyúlva a pólómba, simított újfent fel a mellkasomra. Ekkor értettem meg, hogy miért mondta azt amit. Abban a perben képes lettem volna meghalni ha nem folytatja azt amit.

- Annyira puha a bőröd... Bele akarok harapni.- lihegte két csók között.- Megengeded?

- Nem.- vágtam rá.

- Jól van.- húzódott el, s kezébe vette a fésűt, mivel szinte azonnal elkezdte beállítani a hajamat.- Mi az?- nézett a tükörből vissza, egyenesen rám, miközben kerek szemekkel bámultam.- Azt hitted több is lesz?- vigyorgott.- Naív, kicsi nyuszim.- kuncogott.- Az öreg Taehyungot nem lehet így elszédíteni.- rázta a fejét.

- Ne röhögtess...- horkantottam.- Nem akarok tőled az ég világon semmit.

- Ezt mond neki.- nézett le az ágyékomra.

Szélsebesen raktam oda kezeimet, lentebb nyomva azt amit alapból nem kellett volna látnia. Nem tehettem róla, valamiért mikor megéreztem ajkait, mintha ezernyi pillangó szállt volna fel a testemben.

- Van rá mód, hogy újra ember legyek?- kérdeztem mikor lelankadt az vágyam.

- Ha lenne se mondanám meg. Miért akarnál újra egy unalmas, slampos, senki lenni, ha lehetsz az új királyunk.

- Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.

- Mami új férjet keres magának. Ki más lenne erre alkalmasabb, ha nem te. Jövőhéten be is mutatlak neki.

- Biztos, hogy én nem házasodom!- tiltakoztam.- Azt hittem neked kellek. Azt hittem itt akarsz tudni magad mellett!

- Így is van. De a királynőnkért mindent, nemde?

- Nekem nem királynőm, mondtam már.

- Nyuszi... Ha életben akarsz maradni, jobb ha bízol bennem és haladsz az árral.

Abban a percben Jiminre gondoltam. Vajon ő is ennyire könnyen adta magát? Nem is harcolt?

- Hogy bízzak egy olyan emberben aki egyszer kedves és normális, a másik percben pedig egy sorozatgyilkos? Tudod mi az a személyiség zavar?

- Vigyázz a szádra!- emelte fel mutató ujját, figyelmeztetve engem.- Tökéletes.- szólalt meg miután befejezte az átalakításomat.

Úgy néztem ki, mint egy horror story egyik főszereplője. A hajam össze vissza, szemem körül fekete tus, bőröm hó fehér, szám pedig vér vörös volt.

- Azt mondod?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Azt.- bólintott, egy lágy mosollyal.- Na gyere.- csapott a vállamra.- Hamarosan kezdünk. Neked csak annyi lesz a dolgod, hogy a kötélen himbálózol előre hátra az egész porond felett. Ha gondolod csinálhatsz valami trükköt, hadd higyje el mindenki mennyire profi vagy te is.

- Nem fogok ölni.- tisztáztam le már az elején.- Mondhatsz bármit, de nem fogok. Ennek az ellentétjére esküdtem fel mikor rendőr lettem. Nem adom fel az elveimet csak azért, hogy ne fejezz le holnap.

- Akkor én ölöm meg... A fél közönséget.- csillantak fel a szemei, egy hatalmas vigyorral, így láttam fogait, mik olyan tej fehérek voltak, hogy majdnem megkérdeztem mit használ.

- Nem teheted... Így is sok embert keresnek már és egyre jobban gyanakodnak az őrsön. Jobb lenne ha pár hónapig ab a hagynád.

- Te aggódsz értem?- lett vidám.

Magam sem értettem miért figyelmeztetem, hiszen egyik célom közé tartozott, hogy megszabaduljak tőle.

- Nem. Csak gondoltam jófej leszek.- forgattam a szemeimet.

- Micsoda vicc.- sóhajtott.- Na gyere.- húzott magával.

Egy kérdés hangzott a fejemben mindezek után.

Van ebből kiút?