Circus || Taekook

10

Kaptam egy fekete cilindert, egy vörös, bőr dzsekiz és egy fekete, szintén ugyan olyan anyagú, feszülő nadrágot. Ott ültem a sátroban, egy tükör előtt, hagyva Taehyungnak, hogy kifesse az arcomat.

- Mondta már valaki, hogy milyen gyönyörű vagy? A szemeid sötéten csillognak mikor felnézel rám. Az arcod makulátlan, szinte már a tökéletesen is túlhalad.- kezdte el, miközben egy ecsettel munkálkodott.- Sosem tudnék betellni a látványoddal most, hogy újra egymásra találtunk.

- Miért mondasz bókokat? Nem kéne undorodnod attól, hogy én is férfi vagyok?- szűkítettem össze a szemeimet.

- Sosem tudnék tőled undorodni. Még akkor sem, ha elárúlnál. Nem értheted miféle vonzalmat keltettél bennem, mert sosem tapasztaltad meg a szerelmet igazán. Mégha az egy kicsit őrült is.- mosolyodott el.

- Honnan veszed? Életem szerelmét éppen a barátaid vitték el.- fogtam kezéte, hogy megálljon a festésemmel.

Testével előre dőlt hozzám, megállva pár milliméterre az arcomtól, nem szakítva meg a szemkontaktust.

- Én vagyok életed szerelme. Ha mást gondolsz az problémás lesz a jövőben, ugyanis fogalmad sincs mennyire meg akarlak csókolni már az első perctől kezdve.

- Hozzám ne érj.- suttogtam, félig lehunyt pillákkal, hiszen attól még én is ember voltam és éreztem dolgokat.

- Biztos, kicsi nyuszim?- simított felkaromra, egyre fentebb haladva a nyakamig, finoman ráfogva.

- Igen.- lehelltem.

- Ha akkora szörnyeteg vagyok, mint aminek beállítasz, most téged fojtogatva csókolnálak amíg el nem ájulsz.- húzódott távolabb, levegőt, s teret hagyva nekem, így tüdőmben rekedt levegő hálával távozott belőlem.

- Egy pszichopata vagy, erről nem fogok vitázni. Csak azért engedelmeskedem neked, mert ha nem teszem akkor megölsz. Szerinted jó így élni? Szerinted nem fogom megunni? Könyörögni, hogy ölj meg végre?

- Talán nem tűnt fel, de te vagy az egyetlen akit nem tudnék bántani. Már nagyon rég óta tudom, hogy te vagy és leszel a mindenem, úgyhogy mond, miért dobnálak el csak úgy? Természetesen megölhetlek és megölhetnélek ebben a pillanatban is, de több boldogságot ad ha mellettem vagy.- folytatta művészetének kibocsátását rajtam.

- Undorodom tőled.

- Jól esett mikor megcsókoltalak? Mikor a vérem a szádba folyt és átváltoztál? Tudom, hogy finom a vérem, hiszen több másiké csörgedezik bennem. Ez a vér szimfóniája. A mámor netovábbja.

- Nem esett jól, és nem tudom milyen mámorról beszélsz, de el vagy tévedve.- ráncoltam a szememet, szintén hazudva neki.

- Mond csak, kicsi nyuszim. Mikor tanítottak meg téged ilyen jól hazudni? Azt hiszed nem tudom mikor hazudsz?

- Meglepődnél.- forgattam meg a szemeimet.

- Ne. Merj. Hazudni.- fogta erősen két ujja közé a fejemet, mi megijesztett, így testem minden porcikája összerándult.- Mit képzelsz te, ki vagy? Egy koszos ex rendőr aki nem mellesleg buzi is. Örülj neki, hogy nem etettelek meg a többiekkel. Meg se forduljon a fejedben, hogy érzek irántad valami féle könyörületet.

- Azt hittem én vagyok a legdrágább kincsed.- nyögtem ki, s jobb kezemmel rásimítottan az övére.

- Hallgass. Minden szó amit kiadsz a szádon csak hazugság.

- Csókolj meg.- néztem a szemébe.- Azt mondtad erre vágysz. Én is vágyom rá.- próbáltam hatni rá, ugyanis úgy éreztem, hogy ha nem mondom neki ezeket akkor képes lett volna ott helyben megfojtani.

Időm sem volt realizálni, de ajkai már az enyémeken voltak, s hevesen falni kezdett velük, mintha valami édesség lennék.

Ekkor jöttem rá valami nagyon fontosra.

Taehyung valószínűleg személyiség zavaros volt.