𝙷𝚊𝚝𝚊̇𝚛𝚟𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔𝚘𝚗 𝚝𝚞́𝚕

𝟾. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Mikor felkelek ugyan úgy a nappalimban lévő kanapén találom magam. Jhonas a lábam támasztja ami két párnán nyugszik még az egyik rendőr telefonál a másik pedig ablakot nyit Jhonas utasítására.

-Eszedbe ne jusson mégegyszer elájulni! – szól rám aggódva a szőkeség. Hitetlenül rázom a fejem miközben felülnék, de visszanyom. – Nem nem te most tíz percig fekve maradsz. Értem? – tart meg a vállamnál és esélyem sincs felkelni.

- Nem gondoltam volna, hogy ennyire figyeltél az órákon. – eresztek meg egy fáradt mosolyt.

- Egyszer kiöregedek majd a szakmából és akkor muszáj lesz majd embereket gyógyítanom... - húzza el a száját. Tudom mit csinál, szóval tart és teszteli képben vagyok nem más okozta az ájulást ismerem én is ezt az anyagot.

-Azt hittem anno te viccből diplomáztál. – elmélkedem mire hangosan felnevet.

- Épp annyira mint te. – vigyorog rám de hamar megkomolyodik – Szédülsz még? Esetleg hányinger...? – simít végig a lábszáramon miközben leemeli a párnáról a földre.

- Nem kell mentő. – jelentem ki mert tudom ezt is azért kérdezi.

- Rendben. Akkor térjünk a lényegre... - húz ülő helyzetbe, de nem enged el vállának döntve megtart - ...Baker rendőrtiszt szerint nyomozót kéne ráállítani az ügyre és semmiképpen nem kéne itt maradnod mert veszélyes. – magyarázza munkatársam mire a sötét hajú bajszos rendőr bólint.

- Van bárki akihez költözhet Ms. Rian?- teszi fel a nap kérdését az izmosabb kopasz rendőr akinek még mindig nem tudom a nevét. Elmerengek a kérdésen. Apáék messze laknak innen haza nem költözhetek Spencer mikor hol érzi jól magát a világon ott lakik vele sem élhetek fene tudja mik a tervei hiába lakik a szomszéd városban. Cass maradt csak és bár nagyon örülne nekem abban biztos vagyok nem tudom mennyi ideig bírnám ki a családját.

- Van egy barátnőm nála lakhatok ideiglenesen... - döntök végül ez mellett. – ...de ma este nem tudom hol szállhatnék meg. – gondolkodom hangosan.

- Azon ne aggódj szerzünk valami szép kis lakosztályt valahol. – kacsint Jhonas mire az egyik rendőr zavartan köhécsel egyet nekem pedig leég a bőr az arcomról.

- Két lakosztályt! – vicsorgok rá majd utoljára szétnézek a házban. – Összeszedem a fontosabb cuccaimat aztán mehetünk. – jelentem ki és elkezdek pakolni.

Végül egy gyatra bőrönddel indulunk útnak, amit Jhonas húz magunk után. Csak a fontosabb cuccaimat pakoltam be a rendőrök javaslatára olyanokat, mint a telefonom a kedvenc ruha darabjaim a laptopom és a fülesem. Miközben a göndörség lekezel a rendőreivel és berakja a bőröndöm a kocsiba én litániát írok Cassnek. Csak reménykedni tudok abban, hogy reggel nem kap szívinfarktust amikor meglátja.

-Nem irigylem a barátnőd amikor elolvassa. –fintorog a munkatársam mikor beindítom a motort és csak ekkor esik le.

- Várjunk csak te.... – kinézek a merciből még mindig a parkolóban van-e a fekete motor, vagy csak képzelődtem - ...te motorral jöttél azt mondtad nincs jogsid!! – nézek rá rémülten.

- Hát az az igazság, hogy autóra nincs is. Nem hazudtam amikor azt mondtam csak gyűjtöm őket, viszont azt sosem kérdezted van-e másra esetleg. – nevet fel miközben kínosan a tarkóját vakarja. „Elképeztő" ez az első szó, ami eszembe jut miközben hangosan felnevetek. Még egy ilyen férfi a földön nincs. Pontosan Jhonashoz méltó ez is mint a többi hülyeség, amit csinál.

- Mert ha valaki azt mondja nem tud vezetni az nem tud vezetni. – forgatom a szemem.

- A kulcsszó az autó volt kedves. – kacsint egyet, amitől eléggé melegem lesz. Nem tudom hova tenni a kedvességét, hogy egyből iderohant amint baj volt évekkel ezelőtt pedig eltörte a kezem és zaklatott. Nem értem.