𝙷𝚊𝚝𝚊̇𝚛𝚟𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔𝚘𝚗 𝚝𝚞́𝚕

𝟿. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Lágy napsugarakra kelek és olyan hamar ugranak be a tegnap este történései, hogy az már fizikailag fáj. Axel mint kiderült nagyjából 15 percre lakik tőlem és elég tágas háza tökéletesen illik a nagy fekete autójához. Bár nem kaptunk lakosztályt ahogyan azt Jhonas ígérte két szobára bőven futotta és nem tudom mi bajom van de olyan nyugodtan elaludtam ennek az idegennek a házában mintha senki nem tudna itt bántani. Nem maradt sok időm agyalni hangos dörömbölés hallatszott az ajtó túloldaláról.

-Ha fel akartál riasztani sajnálattal kell közölnöm, hogy fent vagyok!! – kiabálok ki.

- Van rajtad ruha? – kérdezi a zaklatóm, akit hangjáról most már bárhonnan be tudnék azonosítani. Ez Jhonas, aki hiába teszi fel a kérdést illemtudóan azt követve egyből benyit. Dühösen dobja a telefonom az ágyra, ami megállás nélkül pityeg. A képernyőn visszatér újra és újra Cass neve, ha nem hívásban akkor üzenetben. Ilyedten nézek Jhonasra és még nem vagyok felkészülve egy ilyen telefonbeszélgetésre.

- Szerintem a minimum az lenne, ha elmagyaráznád neki a dolgokat, ha már nála készülsz majd lakni. – fintorog a szőkeség. Az arcát fürkészve rájövök ez a komoly énje.

- Nem megy.... – dőlök el az ágyon hagyva hogy, a telefonom a földre csússzon.

- Ugyan mi nehéz ebben? – kapja fel a földről a készüléket majd felveszi és kihangosítja.

- Csak hogy felvetted tudod te milyen idegőrlő hajnalban a barátnőd segélykérő üzenetére kelni, aki nem veszi fel??? – csattog a vonal másik felén Cassie, aki irtó dühösnek hangzik. Ilyedten nézek Jhonasra de ő halál nyugodtan beleszól a kagylóba.

- Mélyen átérzem az érzéseidet kedves Cassandra biztosíthatlak felőle tegnap este én is hasonló érzelmekkel birkóztam meg. – felel nyugodtan. Cass egy pillanatra megszeppen, de mivel lehetetlen beléfolytani a szót így hamar túlteszi magát a szituáción mi szerint pár évvel ezelőtti crushával beszélget épp.

- Hol van Sahra?!! Ugye jól van... - faggatózik.

- Itt van ő is épp olyan tisztán hall mint én. – mosolyodik el mire én végképp úgy nézek rá mint aki meg akarja folytani.

- Normális vagy?? – ordít ki a telefonból Cass és ha nem lenne kihangosítva akkor is hallanám. – Benyögöd, hogy el akartak rabolni nem veszed fel aztán felveteted a telefont egy teljesen másik személlyel?? – visítozik aztán egyszer csak megáll mintha most realizálná kivel is vagyok egy szobába. Most esik le neki valószínű Jhonassal aludtam.

- Figyelj Cass mindent elmagyarázok majd... - sóhajtok hatalmasat miközben az orrnyergemet masszírozom hátha el tudom mulasztani hirtelen jött fejfájásom.

- Az a minimum, hogy mindent elmagyarázol de komolyan...Jhonas?? Miért vagytok egy szobában és mi történt az este?? – esik nekem újra. Ilyedten nézem a telefont tartó férfit és fene tudja miért tőle várom a választ.

- Figyu Cassandra teljes mértékben megértem a dühödet én sem lennék boldog egy ilyen ébresztő után, de kérlek kicsit legyél figyelemmel arra a tényre is, hogy Sahra tegnap alig aludt. Mi lenne, ha elküldeném a kedves barátomat érted és idehozna a lakására, ahol aztán kedvedre leordíthatnád a barátnőt fejét egy kávé mellett. – segít ki Jhonas, aki helyettem válaszol. Cass egy pillanatra megnémul a vonal másik felén.

- Rendben van... - adja be a derekát.

- Akkor máris küldöm érted Axel barátom és hidd el élvezni fogod az utat idáig. – nevet bele a telefonba Jhonas majd bontja a vonalat. Hosszan fújom ki a levegőt majd elterülök az átmeneti ágyamon. Nem akartam ilyen korán kelni főleg nem a hétvége miatt mégis annyi dolog van amit el kell intéznem. Azt sem tudom, hogyan fogok hétfőn munkába állni.