𝙷𝚊𝚝𝚊̇𝚛𝚟𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔𝚘𝚗 𝚝𝚞́𝚕

11. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Vadul kalapáló szívvel ülök Jhonassal a karjaimban, aki megnyugodni látszik és elkezdi rendezni vonásait miután hátrébb húzódik.

-Ez most annyit segített Sahr...- fúrja őszinte tekintetét a szemeimbe. – Én...sajnálom, hogy kiakadtam pedig te csak vigyázni akartál rám. És a Francba is Sahr! azt is sajálom, hogy ennyi mindent a nyakadba zúdítottam. – vesz egy mély levegőt és várja a reakcióm kivár mit fogok tenni.

- Köszönöm... - motyogom mire értetlenül néz. – Nem tudok mást mondani Jhonas köszönöm, hogy megbíztál bennem és én lehettem az akinek ennyi év után kiöntöd a lelked. – motyogom.

-Tudtam jól választok. – engedett meg magának egy enyhe mosolyt, de alig pár másodpercig tartott azán újra fájdalom lepte el tekintetét.

- Haza kéne menned... Aludtál egyáltalán a hétvégén? – fúrom a tekintetem az ő kékjeibe.

- És te? Te aludtál? – kérdez vissza őszintén.

- Nemáár ami veled történt az ezerszer megrázóbb. – löktem oldalba mire lazán elmosolyodott.

- Most tényleg azon fogunk versengeni ki élt át nagyobb traumát? Ne legyél butus Sahr attól még megviselhettek a történtek téged is. – húzza el a száját.

- Ez attól sem jogosít fel arra, hogy kérdésre kérdéssel felej! – fonom keresztbe karjaimat mellkasom előtt morcosságot színlelve.

- Nem, a kérdésedre válaszolva nem aludtam, de attól függetlenül ahogyan neked is úgy nekem is be kellett jönnöm ma. – túr bele az amúgy is száz fele álló hajkoronájába.

- Amikor elterveztem, hogy melózni fogok akkor nem erre gondoltam... - állok fel a fotelről fáradtan. Jhonny keserűen felnevet de nem szól semmit, leül a megszokott foteljébe és átnézi az egyik könyvét amibe egy csomó póz van megörökítve tehetségesebbnél tehetségesebb modellekről. Tárgytalannak tekintem a témát és én is melózni kezdek. Sok rajongói levelet bontok fel a mai postával az ajánlatok között, de ezek mind a kukában végzik. Kicsit még meg is sajnálom a korombéli csajokat néhány drága rúzst vagy épp parfümöt kár volt papírokra pazarolni legalábbis ezekre a papírokra biztosan. Lassan érkezik el az ebédidő ami amint megjön közös megegyezés alapján el is napolunk holnapra étvágy hiányában. Már délután négy van mire rájövök kifutottam az időből és még a holnapi napirend vissza van.

- Menj nyugodtan este átküldöm a holnapi fotózás kezdő állomását és azt, hogy készülj. – nézek fel a gépemből mire Jhony is kinéz a monitor mögül.

- Minek maradnál? – billenti oldalra a fejét.

- Mert olyan jól szórakozom. – mosolyodok el játékosan mire a fejét rázza.

- Oké. – hagyja annyiban a dolgot és elkezd készülődni. – Cass hazavisz? – néz vissza az ajtóból.

- Persze. – biccentek. Reggel rámerőltette magát mert minden áron legyeskedni akart Jhonny cége kőrül és állította, hogy a napot a szomszéd szépségszalonban tölti ezért ma kénytelen voltam vele érkezni.

- Mi lett az örsön találtak valamit, amivel előrébb vannak? – veszi le a kezét a kilincsről amivel ki akarta nyitni az ajtót és megtámaszkodik rajta.

- Elvileg nem én vagyok az egyetlen akihez betörtek és egy lány eltűnt aki szintén egyedül él és hasonló a kinézete. – magyarázok amit figyelmesen végig is hallgat. – Mr. Baker azt mondta valószínű emberrablóval van dolgunk aki nem személyesen rám vadászott csak valki olyanra aki velem egyidős és hasonlít rám magyarul kellett neki egy lány és valamiért pont olyan mint én vagy én voltam pont olyan amilyet keresett, így biztosra ment és kettőnkre vadászott megkapta amit akart és egy esetben sikerrel is járt, hisz a másik lány otthon volt. – magyarázom és már látom érti is a helyzetem.