𝙷𝚊𝚝𝚊̇𝚛𝚟𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔𝚘𝚗 𝚝𝚞́𝚕

𝙿𝚛𝚘𝚕𝚘́𝚐𝚞𝚜

Sosem gondoltam volna, hogy a munka világa ekkora szívás tud lenni. Egész eddigi életemben azért tanultam, hogy sikeres legyek erre mikor megvannak a papírjaim senkinek sem kellek. Felháborító ez az egész és ami mégszebbé teszi az életem, hogy az egyetlen hely ahol munka volt nem más mint az elcseszett milliárdos cég az O'nial New's. Sokat olvasok sajtót valamiért mindig bele tudom élni magam egy egy élethelyzetbe ami a sorok között bújik, most valamiért mégsem vagyok oda az ötletért hogy pont a nagyfőnök mellett teljesítsek. Gondosan kötöm be a fehér ingem nyakkendőjét és fejben hatszor elátkozom magam amiért jelentkeztem erre az állásra.

-        Késő meggondolni magam? – motyogom miközben befejezem az utolsó hurkot is.

-        Nem lenne valami jó híred ha pont erre az állásinterjúra nem mennél el... - gondolkodott hangosan Cassie.

-        Mond te mikor lettél ilyen kegyetlenül őszinte? – nézek le a legjobb barátnőmre.

-        Tudom mi a te bajod, félsz Jhonas O'nialtól!! – nevet ki az ágyon gubbasztó lány.

-        Jhonasnak ehhez semmi köze különben is azt se tudja ki vagyok, szimplán ki nem állhatom a gazdag pöcsfejeket. – csattanok fel mire Cass szélesen elmosolyodik.

-        Egy épp itt ül az ágyadon és segít neked tűrhető öltözetet választani életed első állásinterjújára. – vigyorog tovább.

-        Tudod, hogy nem úgy értettem csak... - Cass mindig is más volt sosem érekelte milyen ruhákat hord és mennyi pénze is van az apjának pedig bőven megvehette volna Mr. O'nail híres cégét is.

-        Csak be vagy szarva a mai naptól. – gúnyolódott a lány.

-        És ha igen? Mi van abba? – morogtam tovább.

-        Nincs semmi Sahra...ez teljesen normális de hidd el csodás leszel. – mosolyodott el lágyan.

-        Bár így lenne... - sóhajtottam egy nagyot.

-        Na? Indulhatunk? – forgatta meg az ujján lejújabb mercedese kulcsát amire lassú bizonytalan bólintásom volt a válasz. Egy dolgot tudni kellett Cassandráról: szörnyen vezetett. Akárhányszor bepattantam mellé az autóba megszavazva neki a bizalmam annyiszor szolgált rá, hogy elveszítsem azt vezetési készségei felé. Ma mégsem mondtam imát mikor beültünk a hófehér magas autóba mert legbelül reméltem ráfoghatom valami kisebb balesetre azt, hogy végül sosem értem oda. Így indultam el életem első állásinterjújára.

Heti két részt fogok publikálni, legalábbis így az elején a történetnek. Remélem sikerül végre egy olyan könyvet írnom ide Wattpadra ami me azért fut majd be mert valaminek a Fanfiction-ja. Jó olvasást kívánok nektek és hagyjatok nyomot magatok után amennyiben elnyeri a tetszésetek. ✨📸