𝙷𝚊𝚝𝚊̇𝚛𝚟𝚘𝚗𝚊𝚕𝚊𝚔𝚘𝚗 𝚝𝚞́𝚕

𝟹. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

-        Tehát azt mondod sosem dolgoztál még titkárnőként? – kérdezi Jhonas.

-        Úgy nézek ki? – mordulok rá miközben átnézem az ügynöksége telefonszámait és az előző titkár jegyzeteit.

-        Attól függ, azok a titkárnők akiket én nézek fekete hajúak és szemüvegesek. – elmélkedik vihorászva.

-        Azok pornószínészek... - forgatom a szemem a mai nap folyamán túl sokszor.

Jhonas bár van saját dolgozóasztala ami az enyém mellett helyezkedik, mégis egy fotelben gubbaszt ahol egy fekete borítójú könyvet olvas. Sosem gondoltam volna, hogy szereti falni a betűket mégis miután körbevezetett letelepedett és azóta meg sem mozdult.

-        Mond mit olvasol? – furdal a kíváncsiság.

-        Apám nem azért fizet, hogy a barátom legyél szóval kérlek ne ismerkedj, hanem szervezd meg a holnapom. – feleli bosszúsan miközben lapoz egyet.

Keserűen húzom el a szám és legbelül átkozom magam amiért rákérdeztem az egyetlen közösnek tűnő témánkra. Végig nézek egy előző heti beosztást, a férfi napja nem túl extra, két edzése van a lencsevégre való izmokért és lehetőségtől függően egy vagy két fotózása. Vannak divathétvégék amiken részt vesz modellként de semmi extra ezért sem értem a nagy hűhót ami követi minden lépését. Lassan írom össze a holnapját, először is mindig kardozik hajnalban így egy futással indítom a napját hol nem ártana nekem is részt vennem ha nem akarok teljesen kiesni a formámból, aztán beírom egy meetingre az előző e-mailokból megtudva a 9 órás időpontot. Szép lassan összeáll egy nap aztán felállok kinyújtóztatva a lábaimat.

-        Parancsolj a holnapi beosztásod. – állok a fotel elé és adom a kezébe a lapot. Kicsit izgulok ez az első napirend amit írok egész életemben.

-        Elsőre nem vagy gyötrelmesen szar de elmondanád hogyan jutok el a város másik végébe futás után fél óra alatt?? – nevet ki majd gyűri össze a papírt és galacsin formájában dobja tovább. Esetlenül kapok a több órás munkám után.

-        Kellj előbb bazki... - csattanok fel és érzem ahogyan elönt a méreg. Nem tudom kitől tanultam ezt a viselkedést vagy mi miatt lettek dühkezelési problémaim de nem bírom türtőztetni magamat. Egyre idegesebb leszek és saját gondolataommal hergelem tovább magam. „Egy órát dolgoztam csak a lapon lévő jegyzetekkel mégtöbbet a helyes időfelosztással és ő egyszerűén elhajítja azt. Otthon kell majd befejeznem mert nincs annyi időm, hogy újraírjam és teljesítenem kell holnapra." Idegesen fujtatok és még a kezem is remeg miközben kisimítom a papírdarabot közben Jhonas csak magyaráz és magyaráz.

-        ...ezért kell kialudnom magam. Érted már?? Hé... - lép elém egy másodperc alatt mert a nagy felvilágosításom közben – amiről amúgy lemaradtam – felállt.

-        Mi van már?? – fújom ki szaggatottan a bennrekedt levegőm.

-        Nyugodj meg az csak egy papír. – dobja vállamra a kezét amit nem jól fogadok.

-        Azzal a „papírral" töltöttem az egész elcseszett napot!!! – fakadok ki.

-        Jó Jó... Bocsánat! Hé bocsánatot kértem nyugodj meg... - simítja ki a gyűrött lapot kikapva markaimból. – Lélegezz mélyeket mert nem tudok mit kezdeni egy dühkitöréssel... - jelenti ki zaklatottan mire felkapom a fejem. Tényleg elviselhetetlen mikor elönt a méreg egyszerűen nem tudok mit kezdeni vele. Teljesen átjár és nincs semmi, ami lenyugtatna. Régen bántottam magam és a fizikai fájdalom elterelte a figyelmemet arról milyen dühös is vagyok, de aztán abba kellett hagynom hisz egyre veszélyesebbé vált. Ilyenkor viszont másra sem vágyok mint hogy eltereljem a figyelmem bármivel.

-        Figyelsz rám? – lép közelebb kiszakítva kétségbeesett gondolataimból. – Látod? Itt a lapod. Írd át a futást a kondiba futógépre ide. – mutat egy konditeremre az ügynöksége közelében – Itt le tudok majd zuhanyozni te hozol nekem valami elegánsát és Voala, odaérünk a Meetingre mert nem kell hazamennem. Látod? nem kell túlstresszelni az egészet, - firkál a lapomra átírva a dolgokat és érzem sikerül megnyugodnom. Hatalmas szemekkel mérem végig hiszem eddig még senki nem segített rajtam ilyen gyorsan.

-        Most pedig gépeld Worbe és menj haza mára elég az apám katasztrófának a családi vacsorán nem kellesz te is! – lesz hirtelenbunkó és könyvét a laptoptáskájába dobja. Mikor bepakol és felkapja szövetkabátját ami remekül áll szőke tincseihez elém lép. Lassan fogja meg a kezem még másik kezébe egy filctollat vesz. Megszeppenve állok még levegőt is elfelejtek venni mikor szájával tépi le róla a kupakor és bőrömhöz érinti. Bizseregve figyelem mit művel velem de teljesen máshol járok egészen addig még le nem ejti a filcet az asztalomra és meg nem szólal.

-        Nos megvolnánk. Az ott a tenyereden... - néz vissza az ajtóból és az említett testrészemre mutat – A számom. Hívj fel holnap reggel és időben legyél a házam előtt. – int egyet majd faképnél hagy. Mire rájövök mi történt és elönt a méreg késő bánat nincs kin levezetni. Keserűen szorítom össze a tenyerem ahol a nyamvadt telefonszáma virít kicseszett alkoholos filccel felfirkantva. Így kell egy sikeres egészséges munkanapot zárni... egy szívtipróval és telefonszámával a tenyeredben. Végül is lehetett volna rosszabb is ha más testrészemen eszmélek fel a számával.

Nos meghoztam egy újabb fejezetet. Nem a legizgalmasabb része a történetnek de megtudhatjuk, hogy Sahra dühkezelési problémákkal küzd még Jhonas retteg ezektől. Kíváncsi vagyok mit gondoltok érdekes párosunkról. Írd meg véleményed amíg a kövi rész érkezik. 👩🏻‍💻📸✨

XOXO
Daphne