Sahra Rian nem éppen úgy éli meg a felnőtté válást, mint ahogyan azt elképzelte. Sokszor ábrándozott már arról mit vesz majd első fizetéséből, hogyan lesz majd teljesen önálló és milyen klassz helyen dolgozik majd. Az első bökkenő viszont már a munk...
Jhonasnak igaza volt valóban elnézték neki, hogy késett, sőt még úgy tűnt hálát adnak az égnek azért egyáltalán megjelent. Nevetve rázom meg a fejem mikor nekilátnak a munkának és bár az elején izgalmas mert még sosem láttam ilyet ezelőtt, amikor már vagy negyvenötödszörre sétál el ugyan azon a folyosón és nem történik semmi új kezd fárasztó lenni. A lábaim már zsibbadnak a sok állástól így egy széket keresek amire leülhetek. Nem kell sokat forgolódnom a sarokban megtalálom az erre alkalmas ki széket a terem sarkában. Így biztosan úgy nézhetek ki mint egy büntibe küldött óvodás de ez sajgó lábaimat nem érdekli. Nem is értem Jhonas hogy bírja elviselni ezt az egészet a teljes napot azzal tölti, fel le mászkál és minden másodpercben fotóképes arcot vág hozzá. Egy pillanatra eljátszok a gondolattal én milyen lennék a szakmában, hogy vonulnék fel fényesebbnél fényesebb ruhákban, hogyan ragyognék a legújabb stílusú sminkekben, milyen lenne ha leadnék egy keveset és zéró méretekben lengetném magam miközben a vaku megvakít de egyből rájövök nem menne valami fényesen. Én ebben a munkában vagyok jó és mondjon bárki bármit szeretem. Még akkor is ha kimerítő és néha túlagyalom az egészet.
Az órámra nézek este nyolc van és O'nial még mindig pózol és mindezt úgy teszi, hogy talán kétszer ült le egyszer ebédelt tíz perc alatt aztán a második pihenőén egyeztetett a fotóssal. Csak bámulom minden póz egy külön érzelemvilág és én el akarom képzelni mi rejlik egy mosoly mögött. Elmondhatatlanul fárad is vagyok mert bár én azóta is csak ülök mást nem tudok csinálni mint agyalok. Hol Jhonasra gondolok, hol a szüleimre vajon anyu elbír-e apuval és a fejem egy kész káosz. Nem szeretem a csendet mert teljesen elveszek benne. Muszáj folyton mondanom vagy csinálnom valamit csak hogy ne agyaljak máson.
-Mondom végeztem!! – ragadja meg egy kéz a vállam és teljesen kizökkenek a gondolatmenetemből.
-Teljesen? – fordulok a kérdés feltevő szőkeség felé és legbelül el sem tudom hinni, hogy tényleg vége a mai napnak. Egy ideje már tartottam attól, ha nem indulunk haza most képtelen leszek hazavetetni biztonságosan.
-Nem viccelek a munkával, ha kész akkor kész. Szerintem jól ment lett pár kimagaslóan jó képem, ami megy a „kedvenc képeim magamról" albumomba. – mesél izgatottan.
-Ugye valójában nincs ilyen albumod.... – szörnyedek el.
-Tudom jól neked is van ilyen mappa a telódon annyi különbséggel, hogy a „Kedvenc képeim Jhonasról névre hallgat. – vigyorodik el mire fáradtan megrázom a fejem és felállok a székről, vagy is csak állnék mert a lábaim elzsibbadtak az ülés során így visszahuppanok a székbe.
-Jól vagy? – ugrik közelebb a göndörség ami egy meglepő reakció számomra.
- Igen csak...megtetszett ez a szék. – keresek kifogást mert szerintem iszonyat kellemetlen ez a szituáció. Jhonas gyanakodva méreget majd óvatosan karon ragad és felsegít.
-Miért nem szóltál, hogy fáradt vagy? – vezet kifelé és bár fogja a karom így semmiképp nem eshet bajom mégsem veszi le rólam a tekintetét.
- Nem is tudom talán mert ez a munkám és az emberek nem szoktak panaszkodni a munkájuk miatt a főnöküknek! – csattanok fel de hamar megbánom. O'nial zokon veszi a törődő gesztusaira való reakciómat és hamar elenged.
- Apám nem fizet eleget ahhoz hogy tönkre tedd magad pici! – mondja gúnyosan majd gyorít a tempón.
Bármennyire is sietek csak az autónál érem be Jhonast. Még én a kulccsal babrálok ő az autó oldalának dől és a csillagos égboltot nézi.
-Nézd egy hulló csillag!! – kiált fel mire én is felnézek az égboltra és elnevetem magam.
-Az egy repülő te ökör! – forgatom a szemem és el sem tudom hinni, hogy a fiatal férfi ennyire tud örülni egy ilyen semmiségnek.
- Az aminek hinni akarom! – csattan fel – Figyelj kívánhatunk valamit. – vigyorog.
- Én azt kívánom érjünk haza épségben. – ásítok egy hatalmasat mire Jhonas arca unott lesz.
- Ne pazarold erre a kívánságot!! – szól rám felháborodva és már épp elkezdenék vitatkozni vele amikor folytatja – Én mondjuk azt kívánom, hogy világsztár modell lehessek!! – nevet fel gyermekien.
- Hát ha meghalunk hazafele akkor biztos vagyok benne lehetsz világhírű. – ásítok egyet miközben kinyitom az autó felém eső ajtaját és beülök a volán mögé.
- Azt is hihetném ki akarsz nyírni... - méreget mikor beszáll a másik oldalon. Erre már nem válaszolok csak a fejemet rázom és beindítom a motort. Az út csendben telik legközelebb már csak akkor szólalunk meg amikor Jhonas kiszáll az otthonánál és elköszönünk egymástól. Ragaszkodik hozzá a „munkás" autómmal menjek haza nekem pedig nincs kedvem vitatkozni így elindulok. Fél óra vezetés után kiérek a város szelére és nem vagyok túl boldog amiatt, hogy nem a saját autómmal jöttem. Ez egy szegény és veszélyes rész egy ilyen autóbal csak magamra hívom mások figyelmét ami nem túl jó omen.
Végül egy üres helyre parkolok és miután bezárom az autót gyorsan elhagyom azt. Sietve szedem a panelban a lépcsőfokokat a kis lakásom felé ám mikor a lépcsőfordulómhoz érek megdermedek. A lakásom ajtaja nyitva a záram feltörve és fene tudja bent van-e még az az ember aki ezt tette.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Nagyon izgalmas részek érkeznek hamarosan amikben Jhonas elképesztően aranyos lesz. Kicsit előre dolgoztam pont azért mert eltűntem és nem tudtam tartani magam a megbeszélt dolgozhoz. Vannak megírva előlre részeim így biztos hogy egy jó darabig tudok majd publikálni minden héten vasárnap várhatók a részek és felmerülhet a kérdés "ezen a héten is lesz vasárnap rész? " igen lesz. Ez a mai egy kis bónusz kárpótlás az eddigi kimaradásokért.
