A sárga táskás lány

United Kingdom II.

Imádom Londont! Ez csupán egy tőmondat, de rettenetesen kifejező. Nem sokat láttam még belőle, de ez a hely is különleges helyet kapott a szívemben.

Azt hittem fáradt leszek miután megérkezek. Jelentem a legkevésbé sem vagyok fáradt. Megnéztük még a Big Bent is. Az óra lapja gyönyörűen világotott, akár a Hold. Ugyanis közben egészen besötétedett.

Adam és én a Temze partján feküdtünk. Sokáig csak úgy voltunk. Nem beszéltünk. Nem volt rá szükség.

Csend volt.

Nem volt kínos, de tényleg egyáltalán nem. Amikor tudod, hogy mondanod kell valamit. Hiszen, ha mondasz valamit akkor arra a másik fél is mond valamit. Így kialakul a kommunikáció.

Most egyáltalán nem volt ilyen érzésem. Ez a csend kellemes volt. Mosolyogva fordultam felé. Szinte elvesztem sötét smaragd zöld szemében, vagy nem is tudom esetleg olyan, mint az erdő, ami sok titkot rejt. Hirtelen rám kapta a tekintetét. Valamiért nem tudtam benne teljesen megbízni, de kíváncsi voltam.

- What's the matter? - nevetett fel.
- I've decided. Iwould like to travel with you to Germany - suttogtam.
- I've hoped you will say this - felelte egy nagy mosollyal.

- Can I trust you? - suttogtam továbbra is.
- Do I look like a murderer? - kérdezte közben próbált komoly lenni. De alig tudta visszatartani a nevetését.
- There is a saying: "Every killer is somebody's old friend"

- Have you ever met with death actually? - fordult a hátára.
- Yeah - fordultam én is el, és az eget néztem. - My whole family died in the Ukranian Russian war... I just... - kerestem a szavakat. - I feel so lonely. I'm alone in this world and I'm lost. I don't know who am I.
- Same. I know that feeling - tette hozzá. - I was lost too.

- You used past...

- Yeah. My parents died in an accident - Annyira elhalkult a hangja. Szinte elveszett az éjszakában. - I found myself in the art. I'm actually a tatto artist. But when I say that, people think I'm not an artist.
- I'm glad that you found your destiny. I can say for sure, you are an artist - mosolyogtam. - Howerver I don't know where to search for mine.
- I have to say that if you search for it, you can't have it. It will found you! - jelent meg egy mosoly az arcán.

Egy kósza tincsét a füle mögé tűrtem, egy tetkó volt ott és a füle ki volt szúrva. Óvatosan érintettem meg a fülbevalót. Egy halálfej volt rajta. A tetkó pedig... Mindegy is.
- Sometimes I thinking about death - birizgáltam a fülbevalóját. - And...
- Death or suicide? - vágott közbe. Nagyot nyeltem. Ezt még senkinek nem mondtam el.

- Suicide - engedtem le a kezem magam mellé. - After my family died I have almost killed myself... I have a revolver. I played Russian rulette. Iconic, huh? - nevettem. - But...

- But you're here - ragadta meg a kezem. - You're a storng woman. A really strong independent woman! You have a goal in life!
- There is a differnce between goal and dream - ingattam a fejem.
- Your world tour is not a dream anymore. You are here in London. And you're gonna travel with me to Berlin.

- Do you still have that gun?

- Could you do a tatto for me? - mondtam ki hirtelen. Láttam rajta a meglepődöttséget a témaváltástól.
- Of course - vágta rá. - Moreover, we should go back to the hotel - kászálódott fel a földről, és a kezét nyújtotta felém.
- Thanks, but I'm a strong independent woman - álltam fel egyedül.

Nevetve indultunk vissza a hotelbe.

Közben arról mesélt milyen tetkói, rajzai és festményei vannak, és mi ihlette őket. Ekkor tudatosult bennem, hogy Adam egy igazi szürrealista művész. Az összes dolog, amit felsorolt igazán elmeborult.

Ő maga elmeborult.

- Do you belive in God? - kérdeztem kíváncsian.
- No - mondta végül elgondolkozva. - I belive in buddhism. There is something after the life. We will reborn!
- You had to be Dalí in your past life - nevettem. Dalí egy olasz szürrealista festő, aki kicsit elmeroggyant is volt.
- Obviously. He is my ideal - nevezett. - He is a master!

Amikor visszaértünk a hotelbe, Adam leült a csúnya fos zöld kanapéra és alkotott. A fejhallgatóját a fejére rakta, ölében volt a jegyzetfüzete, közben a lábával ütötte a ritmust.

Megfogott ez a furcsasága. Van benne valami különös és különleges egyszerre.

Addig én pedig megcsörgettem Gábort.
- Helló, Barbiegirl! - köszönt vidáman.
- Szia! Nem zavarlak? - kérdeztem hirtelen az órára nézve. 23:05.
- Nem, sosem zavarsz - folytott el egy ásítást. - Merre vagy éppen?
- Londban - dőltem végig az ágyon. - Imádom! Annyira más ez a hely. Annyira különleges! Felültünk a London Eye-ra...

- Felültünk? - kérdezett vissza.
- Ja, találkoztam egy tök rendes csávóval a hotelben. Kölcsönadta a hajszárítóját, aztán meg sétáltunk - meséltem.
- Ahhha, vágom - nevetett fel. - Biztos egy seggfej anyámasszony katonája.
- Igazából egy árva kicsit bolond szürrealista tetkóművész - korrigáltam.

- Vigyázz magadra, Barbi! - mondta azzal a tipikus "féltelek" hangszínével.
- Nem kell, hogy félts engem! Továbbra is meg tudom védeni magam. És továbbra is meg kell találnom önmagam - zártam rövidre a témát. - Jó éjt, Magilla Gorilla! Majd hívlak holnap - Letettem volna a telefont.
- Hova utazol legközelebb?
- Berlinbe - vágtam rá és kinyomtam a hívást.

Átvettem a "pizsimet" és próbáltam elaludni. Sokáig csak a plafont néztem. És azon gondolkoztam, hogy van-e valami a halál után. Tényleg újjászületünk? És vajon tudjuk ezt befolyásolni? Még erről tuti kifaggatom az elmeroggyant művészt.

Szerintem is kell lennie valaminek az élet után...

Kopogásra keltem. Teljesen kómásan nyitottam ki az ajtót.
- Sorry, did I wake you up? - állt Adam teljsen ledöbbenve az ajtóban.
- No, I was just...
- Don't lie to me! - ráncolta össze a szemöldökét.
- Yes, but it's not a problem. Not at all - mosolyogtam.
- I've brought you cooffe - nyomta a kezembe a kis csészét.

- Thank you - néztem rá mosolyogva. - I'll be ready in a minute!
- Have you ever visited the Traffalgar Square? - kérdezte hirtelen, melőtt visszamentem volna a szobába.
- No, I' ve never been there - ráztam meg a fejem, a kávéba kortyolva. Nem volt olyan finom, mint az olasz. De azért nem panaszkodom.

Felkaptam valami ruhát és mindent összepaoltam  - természetesen bedobtam a táskámba a kis tusfürdőt meg a sampont - mivel rettenetesen kíváncsi voltam mit akar nekem ott mutatni.

A két kulcsot lebasztuk a recepciós pultra és elhúztunk onnan. A báo of wáo girl meg csak tátott szájjal nézett utánunk.

Egy hatalmas szobor volt ott, mint megtudtam Nelson's Column.
De ami sokkal érdekesebb volt, az a rengeteg galamb. Úgyhogy egy közeli pékségben vettünk magunknak és nekik is reggelit.

Annyira gyorsan teltek az órák, mi pedig egyre több látványosságot néztünk meg. A következő a Buckingham palota volt. Még azt is láttuk, ahogy az őrök menetelnek.
- That's fascinating - vigyorogtam már annyira, hogy fájt a szám.

De lassan vége volt ennek a British kalandnak. Úgyis indul a gépünk. Miután átkutattak rendesen...

Ahogy felültünk a repülőre, panaszkodtam egy sort Adam-nek, hogy csak Londonban voltam pedig sokkal több városba is el szerettem volna menni. Mire megígérte, hogy egyszer még egyszer visszajövünk - elutazunk Skóciába és Írországba is.

Hirtelen eszembe jutott egy apró pici részlet.
- Why did you book two airplane tickets? - fordultam felé fontoskodva.

Remélem tetszett ez a rész is! Ez is egy komolyabb hangvételű fejezet lett. Sok dolgot tudtunk meg Adam-ről és persze Barbiról is. ❤️
A következő fejezet ha minden sikerül, akkor jövő héten érkezik - a szavazás szintén egyértelműen dőlt el, úgyhogy irány Németország! 💪🏻
Szép hétvégét! ❤️🥰