A sárga táskás lány

France

"Quelqu'un nous regarde."

"Valaki figyel minket."

A következő úticél, ahol Jurij nagy valószínűséggel tartózkodik, az az Egyesült Államok. Elvileg Jurij nővére ott van. És ha ott van, akkor reméljük Jurij is ott van vele. Túl sok volt ebben az egyenletben az ismeretlen.

Nem sikerült ennyire gyorsan olyan repülőt szerezni nekünk, amivel közvetlenül odajutnánk. Így volt egy átszállásunk Franciaországban.

A gép, amire pedig át kellett volna szállnunk, pontosan egy perccel ezelőtt elment. A következő viszont csak négy óra múlva indult. Titkon örültem neki, hogy itt ragadtunk pár órára. Párizs egy gyönyörű város, annyi nevezetesség van itt, amit szeretnék megnézni.

Természetesen a nyomozó úr úgy tajtékzott, mint egy hisztis kisgyerek az oviban, miszerint ő innen minnél előbb el akar menni. De sikerült rávennünk, hogy ennyi kitérő belefér. Valamint lehet, hogy Jurij itt van. Nem kizárt.

Egy kicsit várnunk kellett a Louvre nyitására, addig is a Szajna partján sétálgattunk. Érződött, hogy ez már nem a vénasszonyok nyara, ez az igazi ősz. Apró cseppekben hullt az eső. Halk dallamot fújt a szél - az őszi shanson. Már a fák lombja narancssárga és vörös színben pompázott. Olyan volt, mintha valaki figyelne a fák mögül.

De nem itt voltam fejben. Fejben az USA-ban voltam. Jurij-t láttam magam előtt, a bongyor haját, az étcsoki íriszeit, a véraláfutásos orrát. Gyilkos tekintettel nézett engem. Nem voltam a Sweetheart. A gyilkosa voltam. Az az ember, akiben megbízott, mégis elárulta. Miért? Be kell vallanom, hogy nem csak a jó érdekében. Fűtött egy egészségesnek nem nevezhető bosszúvágy. Azt akartam, hogy bűnhődjön. Legalább annyira, mint én. Szinte már szántam magam, hogy miatta akartam véget vetni az életemnek.

- Próbáld meg élvezni egy kicsit - suttogott Gábor. A rekedt hangja a másodpercek töredéke alatt szakított ki a gondolataim sötétjéből. - Itt vagyunk Párizsban. Emlékszel?
- Próbálkozom - motyogtam az orrom elé.
- Próbálkozz jobban! - nevetett. - Merre jársz fejben?
- Az Amerikai Egyesült Államokban - vágtam rá. - Érzem, hogy ott lesz. És annyira szívesen beverném azt az amúgy is görbe orrát Jurij-nak, de... - halkult el a hangom. Nagyot nyeltem. - Valószínűleg visszaütne.

- Majd megverem helyetted is - húzott közelebb magához.
- Meg ne próbáld! - rántottam meg a vállát, és most én kényszerítettem őt, hogy rám nézzen. - Kérlek, Gábor - suttogtam. - Jurij egy bérgyilkos. Jurij egy fejvadász. Jurij hidegvérrel megöl bárkit. Még Lacit is megölné! - emlékeztettem. - Jurij-ban nincs egy szikrányi emberi érzés sem.
- Te mégis beleszerettél - tette hozzá. Szinte izott a szeme a gyűlölettől. Hangja vészjóslóan csengett a fülemben.

- Most már tudom, hogy az inkább csodálat volt, nem szerelem - javítottam ki. - Öt perc hírnév mindenkinek jár. De nem több - mosolyogtam. - Semmi több.
- Nagy mentés volt - tűrt egy tincset a fülem mögé.
- Szóval a lényeg - tértem vissza az előző gondolatra - nem akarom, hogy megüsd és nem azért mert szeretem őt. Mert nem szeretem, gyűlölöm őt - tisztáztam le. - És ha tehetném gondoskodnék róla, hogy sokáig szenvedjen mielőtt meghal.

- Tudom, hogy ez most sérti az egódat, de be kell vallani, hogy ő az erősebb. És én - mutattam magamra - téged féltelek, azért mert téged szeretlek - magyaráztam nagyon szájbarágósan. - Azért, mert veled együtt képzelem el az életemet.
- Rendben, Barbiegirl - simogatta meg az arcomat. - De ha bántani fog téged, akkor...
- Nem! - tiltakoztam. - Akkor sem. Nem kell megvédened! Egy nő is meg tudja védeni magát! - emeltem fel a hangom. - Ez a huszonnegyedik század!

- Barbiegirl - nézett mélyen a szemembe - nem azért akarlak megvédeni, mert csaj vagy, hanem azért mert az én csajom vagy.

Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Teljesen levert a víz, pedig sehol nem volt már a nyári meleg. Próbáltam lenyelni azt a gombócot torkomban, hogy mondjak valamit. Akármit. Azonban csak egy halk nyögést sikerült produkálnom, amikor finoman megcsókolt.
- Mit is csinálnék én nélküled? - böktem ki két csókja között.
- Nagy valószínűséggel eléggé rossz döntéseket hoznál - nevetett. - És én mit csinálnék nélküled?
- Nagy valószínűséggel eléggé unalmas lenne az életed.