Egészen hazáig sikerült Kirának a combját takargatnia az anyja elől. A kocsiban Anna egész végig hülyeségeket beszélt - feltehetően a közel egy üveg elfogyasztott bornak köszönhetően, én pedig nemes türelemmel hallgattam az egészet, lánya pedig a hátsó ülésen telefonjáról fel sem nézve hagyta figyelmen kívül.
-Mi lenne, ha holnap értemennél az iskolába? - nézett rám olyan boldog tekintettel, mintha most találta volna fel a kereket.
-Nem hiszem hogy ráérek holnap... - utasítottam el reflexből az ajánlatot.
-Jó akkor csak valamikor. - csuklott hangosan Anna a mondat közepén.
-Már nem vagyok kislány Anya!! - kiáltott fel mérgesen a potyautas.Ű
Elröhögtem magam, mire Kira az ülésembe térdelt.
-Csak szerettem volha ha egy kicsit összebarátkoztok, olyan jó lenne... - nézett ki elkeseredve az ablakon Anna.
-Jó, meglátom mit tehetek. - tettem a combjára a kezem és megsimogattam.
Kira csendben maradt éa tovább nyomkodta a telefonját.
