Vacsora után elköszöntünk egymástól és én Annával a hálószobájába mentem, Kira pedig az ő szobájába ment. Nyilván nem aludtunk el azonnal, megnéztünk egy filmet és közben csomót beszélgettünk. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy ilyen jóban lettünk a lányával (ha tudná...) és hozzátette, reméli sokáig így hármadban maradhatunk majd, mert nagyon sokat segít neki, hogy egy kicsit leveszem a terhet a „válláról" és a lánya is rendesebben viselkedik, mióta én is jelen vagyok. Későn vacsoráztunk, így Anna (mint az összes nő) már filmezés közben elaludt. Óvatosan kikapcsoltam a filmet és vártam, amíg teljesen mély álomba szenderül és hátat fordít nekem, hogy ki tudjak menni a „mosdóba". Lassan, vigyázva, nehogy felébresszem, kimásztam az ágyból, kimentem a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót. Kira szobájából valami kis fény világított ki, így tudtam, hogy ébren van. Persze ha aludt volna, az sem érdekelt volna, mert úgyis felébresztem pofátlanul. Talán úgy, hogy a bugyijába nyúlok, arra biztos szívesen ébredne. Kinyitottam az ajtót, Kira kezében volt a telefonja, az világította be a szobát.
-Szia Apuci! Már vártalak...– rakta le maga mellé a telefonját, majd egy határozott mozdulattal lerántotta magáról a takarót. Megtorpantam az ajtóban és végignéztem a félhomályban és tökéletes testén, amin csak egy fekete bugyi volt.
Gondolom mondanom sem kell, hogy bár a lélegzetem és a szavam megakadt, de a szívem sokkal hevesebben kezdett verni, mint előtte és ennek eredményeképp a farkam azonnal telelett vérrel. Csak álltam és bámultam, ahogy a puha combjait egymáshoz nyomja és lassan összedörzsöli, közben elpirosodott arccal mosolyog rám.
-Tetszem Apuci?! – kérdezte halkan, miközben lassan szétnyitotta nekem a combjait és a cicijén át a hasát végig simítva becsúsztatta finom kis kezét a bugyijába.
-Gyönyörű vagy... - néztem végig rajta újra és újra egészen a lábujja végétől a szeméig, miközben a pizsamának használt rövidnadrágomhoz nyúltam és kissé megmarkoltam az épp duzzadó férfiasságomat.
