Kira épp hogy fel tudta kapni a nadrágját, mire az anyja belépett az ajtón, szerencsére épp tolatva jött be, így a lányának még volt ideje gyorsan begombolni magán és úgy tenni, mint ha mi sem történt volna. Én leültem az asztalhoz, hogy eltakarjam a nadrágomban feszülő férfiasságom, hiszen mégis kissé gyanús lenne, hogy a lánya kipirosodott arccal, a farkam meg a nadrágon keresztül láthatóan áll. -Sziasztok! – nézett rám tanácstalanul Anna – Hát te? Széles mosollyal mért végig, ahogy fura pózban ültem. -Szia Anya!!! – ugrott mellé a lánya puszit nyomva az arcára. Az egyetlen gond csak az volt, hogy Kira elfelejtette, hogy a puncija összenedvezte a kezem, amivel utána megsimogattam a bájos kis pofiját. -Mi van az arcodon?! – törölte le az anyja a lánya arcáról az övére átkenődött nedvet. -Csak megmostam az arcom, nem rég értünk haza... - találta fel magát meglepően ügyesen. -Hazahoztam az iskolából. – szóltam oda én is, hogy Anna inkább mással foglalkozzon. Rámmosolygott és elkezdte kipakolni az asztalra, amiket vásárolt. Kira bement a szobájába, de nem csukta be az ajtót. -Van kedved maradni vacsorára? – kérdezte izgatottan Anna. Persze, hogy volt kedvem. -Persze, hogy van kedvem! – válaszoltam boldogan, mire Kira kihajolt a szobájából és széles mosollyal támogatta az ötletet, majd rámkacsintott. Felálltam a székből és Anna mellé álltam. A tenyeremet az arcára helyeztem és felemeltem a fejét, majd hosszan, lassan, finoman megcsókoltam. Ahogy elvette a fejét, egymás szemébe néztünk, majd folytatta a pakolást. Ránéztem a lányára, aki mérgesen bebaszta az ajtót. -Ennek mi baja?! – kérdeztem Annát. -Tudod, neki undorító, ha az anyja ilyeneket csinál. -Milyeneket? – kaptam el a nyakát és a Kira által csiholt tüzet újra lángra lobbantva Anna felé irányítva hevesen megcsókoltam, majd a seggébe markoltam. -Naaa! Ne most... Majd este! – próbált eltolni magától, de nem engedtem el a fenekét. -És ha én most azonnal akarlak? – mosolyogtam rá ravaszul, hiszen tényleg akartam. -Tudod, hogy most nem lehet... - nézett Kira szobája felé. Ha tudnád milyen kis kurva a lányod, akit egyébként mindennél jobban imádok... – gondoltam magamban, de szerencsére nem mondtam ki.
