Néhány nappal később... Mivel minden nap beszéltem Kirával, ezért nem volt nehéz dolga a tudtomra adni, hogy milyen sokat gondol rám és amikor eszébe jutok, mindig felizgul. Ez viszont is pontosan így volt, szóval amikor nem találkoztunk, akkor is folyamatosan megvolt a szexuális feszültség, amit nem egyszer Annán vezettem le, aki nagyon örült ennek. Újra kitalálta, hogy menjek érte a sulijához, valamiért úgy tűnt, hogy fontos dolgot kell mondania, mert nagyon erőltette a dolgot. Ahogy az iskolájához értem, szokás szerint vártam az épület előtt. Kira szokás szerint a barátnőivel jött ki az épületből, de most kivételesen nem búcsúzott el mind a kettőtől, csak az egyiktől. A másik követte a kocsihoz. Feltépték az ajtót.
-Emlékszel még Pannára? – ültek be együtt a hátsó ülésre.
-Igen emlékszem. Szia Panna! – intettem hátra és elindultam kifelé az utcából – hazaviszlek? Panna csendben bólogatott, amit csak a visszapillantóból láttam. Úgy tűnt nem igazán közlékeny, ezért elkértem a címet, hogy egyszerűbb legyen odatalálni. Az úton Kirával végig sugdolóztak és röhögcséltek hangosan, miközben zavarba ejtően sokat néztek előre felém, majd néhány másodpercre csendben maradtak és a telefonjuk felé hajoltak és utána újra kezdték.
-Szeretsz itt lakni? – próbáltam beszélgetni a csendes lánnyal, tekintettel arra, hogy egy nagyon szar környékén lakott a városnak.
-Ezt most komolyan kérdezi? – nézett rám ijedten – nem látja, milyen lepusztult?
-De, csak azt hittem, mivel itt nőttél fel ezért kötődsz hozzá... - csendesedtem el a mondat végére.
-Nem, csak nevelőanyámmal élek, aki egy gyökér, apám meg szinte sosincs itthon. Bár anyám sem. – panaszkodott félig mérgesen.
-Sajnálom – zártam rövidre a történetet.
-Kira te maradsz itt vagy csak kirakjuk Pannát és utána megyünk haza? – állítgattam a tükröt, hogy jobban lássam Kira arcát.
-Nem, én itt maradok Apuci! – nevettek össze hangosan.
-Megbeszéltük, hogy nem mondod nekem ezt mások előtt! - csattantam fel mérgesen –de megbocsájtok, ha elmondjátok, hogy mi olyan nagyon vicces.
Néhány másodperc tanácskozás után megszóltalt Panna.
-Igazából kéne nekem egy kicsit az Ön segítsége...
