A Kirával való érdekes találkozás után még pár percig ütlem a kocsiban és még jobban össze voltam zavarodva, mint mielőtt találkoztam volna vele. Választ nem kaptam a kérdésre, hogy miért csinálta vagy mit akar tőlem. Tudom, hogy én csókoltam meg, nyilván nagy hiba volt, de életem legnagyobb megkönnyebbülése. Lehet ez mégsem igaz, mert most még jobban vágytam rá, mint abban a pillanatban, amikor megláttam a combjait. Otthon este Annával beszélgettem telefonon tv-zés közben.
- Köszi, hogy hazahoztad ma Kirát a suliból. Beszélgettetek? Egy kicsit oldódott a hangulat? – puhatolózott.
- - Az biztos...-gondoltam magamban - Igen, tök jót beszélgettünk, kicsit fáradt volt, de szerintem délután kipihente magát. – kamuztam.
Még kb fél óra random beszélgetés után leraktam a telefont és persze cask Kirán járt az eszem. Úgy éreztem, hogy amit csináltam pofátlan volt és annak ellenére, hogy visszacsókolt és hát mást is, nem let volna szabad eddig elmennem. Annak ellenére, hogy egy kis provokatív kurva, még vissza kéne tudni fognom magam 30 éves létemre.
"Szia Kira! Nagyon sajnálom, ami a kocsiban történt, nem tudom hogy tehettem ilyet, egyszerűen csak nem bírtam visszafogni magam, igérem többet ilyen nem lesz. Szeretném, ha tudnád, hogy amikor a fürdőben láttalak, teljesen véletlenül nyitottam rád, és nem bámultalak és nem rád izgultam fel. Sajnálom, hogy megszorítottam a combod, csak nagyon mérges voltam, és mint látod, nem mindig tudom türtőztetni magam. Szeretném, ha normális kapcsolatunk lenne, és jól kijönnénk hárman."
Miután megfogalmaztam ezt a kínos üzenetet, hezitáltam pár másodpercet, hogy elküldjem-e vagy sem. Rendkívül kellemetlen fél óra telt el, a kezemben a telefonomat szorongatva, mire válasz érkezett.
"Kérlek minden nap gyere értem és vigyél haza és soha ne vedd le a combomról a kezed és még több nyomot akarok magamon tőled.." – olvastam volna tovább is, de kiesett a kezemből a telefon.
