Véletlen

😏

-Gyere készülődjünk. De most neked is feketébe kéne lenned.

-Blah...

-Hhhhh! Ez fájt.-adtam neki egy farmert,fekete bő hosszú ujút és egy fekete kabátot.

Én egy hosszú szárú fekete zoknit,harisnya félét, piros kockás szoknyát és egy fekete bő pulcsit vettem fel amint egy lángoló mosolygó smile van.

-Induljunk.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

-Teló százalék?

-95%

-Menni fog?

-Igen.

-Csak nem gondoltátok azt, hogy nélkülünk indultok?-megtorpantam és lassan a hátam mögé néztem.

-Noah?...

-Nem hagyjuk, hogy bajotok legyen! Főleg neked.-mutatott rám.-Már így is sok sérülést szenvedtél. Lelkileg és testileg is.

-Te hívtad őket ugye?-néztem le a földre.

-Honnan tudod?

-Arra gondoltál, hogy elkelhetne egy kis segitség ezért beszámoltál nekik a tervemről amíg én aludtam.

-Miből következtettél erre?

-Amikor felébredtem és benyitottam hozzátok furcsán viselkedtetek.

-Ügyes.

-Beszélhetnénk négyszemközt?-megfogta a kezemet és arébb mentünk.

-Miért nem szoltál?

-....-nem tudtam a szemébe nézni.

-Lív nézz rám.-ugyan úgy a földet néztem... Állam alá nyúlt és felemelte a fejemet. A tekintetünk találkozott az egymáséval. Olyan mélyen elvesztem, hogy alig találtam kiutat.

-Lív hallod amit mondok?

-Mi!?

-Miért nem mondtad el?

-Mert...a legutóbb is majdnem elveszítettelek..-sugtam remegő hangon.

-1 fordítva van. Majdnem ÉN vesztettelek el TÉGED. 2 minek remeg a hangod?-hajolt közelebb hozzám.

-Ne...nem tudom...-hátráltam meg.

-Nyugi meg védünk titeket.-vissza mentünk a többiekhez.

-Akkor gyerünk tovább.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

Egy kicsit később értünk a bulira.
Mivel...volt egy kis gond...

Vissza emlékezés:

-Szóval ez lenne a terv.

-Jó. De ha a zsaruk is ott lesznek ne lepődj meg.