Véletlen

Irány Nyíregyháza

Kezdett egyre kellemetlenebb lenni a helyzet.

-A bátyám vagy és nem akarlak megbántani. Meg amúgy is te Rayat szereted és ő is téged.

-Tévedsz!-vágott közbe.

-Ezt hogy érted?-váltunk el.

-A minap majdnem lefeküdtünk, de felhívta az exe. Közölte velem, hogy már nem szeret. Eldobott és visszament a volt paliához...

-És úgy döntöttél, hogy át szálsz rám.

-Igen...-szégyelte el magát.-Szánalmas vagyok igaz? Bele szeretni a húgomba...utállom ezt.-ment be a házba.

Mindenkivel össze vesztem....
Noah pipa rám mert nem mondtam el neki az igazat. David pedig totálisan belém zúgott amitől még van őrülve.

Elkezdtem fázni ígyhát bementem.
Beérve a konyhába megláttam Davidot aki az asztalon ülve cigizett. A pillantásával ölni tudna...

Egy kicsit idegenek tünk és a szeme is megváltozott. A barnábó fekete lett...

Bocsánat kérően néztem rá. Kinézett az ablakon mire én bementem a szobámba.

Noah nem volt bent mivel a nappaliban feküdt.

Raya gondolom a vendég szobában van. Mindenki eltávolodott egymástól.

Lefeküdtem az ágyra. Csak David tekintete járt az eszembe. Fekete kócos haja pelelógott a sötétbarna szemébe ami ilyesztő volt...

Átöltöztem a pizsamámba és lehuppantam az ágyra. Besötétítettem a szobámba és kattogni kezdtem.

Mit csináljak? Miért bántok meg mindenkit? Mit csinálok rosszul?

Halkan elkezdtem sírni. A párna letörölte könnyeimet míg a takaró átölelt.

Kopogást hallottam az ajtón. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.

-Gyere.-egy gyors mosolyt varázsoltam az arcomra.

Raya jött be az ajtón.

-Gondoltam szólok, hogy kész a vacs...te sírtál!?

-Nem....-folytottam vissza a könnyeimet.
Remélem a hangom nem buktat le.
Közelebb jött és megnézte a szememet.

-Miért sírtál?-kérdezte lágy hangon és elém ült.

-Semmiért....

-Lív~ ne hazudj.-hirtelen elkezdett sírni mire át ölelt.

-Mindenkit megbántok. Akármit teszek az senkinek sem jó! Az lenne a legjobb, hogyha meghalnék! Semmi értelme az életnek! Felkelsz iskolába jársz utánna a halálodig dolgozol!-akadtam ki.

-Ne mondj ilyet! Nem tettél semmi rosszat és ne vágyakozz a halál után! Tudod hogy miért!?

-Miért?

-Azért mert mi szeretünk téged.-mégjobban sírni kezdtem.

-Na nyugi...

Raya:

Elgondolkodtató amit mondott. És igaza van az élettel kapcsolatban.

-Na gyere. A többiek már csak ránk várnak.

-Jó de előtte megmosom az arcom....-ment be a furdőbe. Tudom hogy a két fiú miatt sírt...

-Kint leszek a konyhába.-oda mentem a két fiúhoz akik csendben ültek az asztalnál. Kiszedtem a levest és leültem én is. Nagyon nagy csend volt. Lív is leült hozzánk. Látszott a szemén, hogy sítr...tiszta piros volt neki...