Véletlen

A sírnál

Noah:

-Siess! Nagyon vérzik!

-Sietek.-amin megérkeztünk a korházba elvitték Lívet.

-Mi történt?

-Öh...öngyilkos akart lenni...el löktem a vonattól és le esett a fák közzé...és több vágás van rajta

-Értem.-amikor a nővér elment térdre rogytam és sírni kezdtem.

-Ez mind az én hibám...

-Ez nem igaz. Jobban lessz ne aggódj. Erős lanyról van szó.

-Csak szegény olyan sok terhet visel el...hogy lassan mindenkinél erősebb lessz ezek miatt.

-De még mentetted!

-Igen és a halálba is küldtem...

-Még ne temesd el!-vissza kijött a nővér.

-Milyen az állapota?

-Élet halál közt van. Sok vért vesztett. És elszenvedett egy kisebb agyrázkódást és eltört az egyik karja. Doktor úr! Erre jöjjön.

-Élet halál közt áll...törőtt kár, agyrászkódás, mély sebek a karján....-amikor ranéztem Davidra láttam rajta, hogy össze van törve és, hogy neki is könnyben áll a szeme.

-Ha meg hal megyek utánna...-jelentettem ki.

-Ezt a cetlit a zsebében találtuk. Önöknek szánta.

Noah remélem, hogy boldog és sikeres életed lessz. Soha nem kínvánhattam volna jobb barátot mint te. Szeretlek.
Kár, hogy ez már nem mondthatom a szemedbe, de mostmár minden érzésem meg szünt. Már nincsenek és nem is lesznek érzéseim.

David sajnálom, hogy nem voltam jó húgod. Tudom, hogy nem egy ilyen hugra vágytál mint én. Nem akarlak meg bántani de az a nézésed szívén ütött...remélem, hogy meg tudsz bocsájtani amiért szó nélkül elmentem. De ha kérhetek tölled egy szivességet...ki derítenéd, hogy ki akart megölni? Raya az egyik gyanús a másik pedig Zoe, de a bulin történt elsőnek meg az, hogy meg akarták ölni.

Raya. Remélem, hogy nemkaptál önbizalmat. Hiába elmentem nem fogsz legyőzni semmiben. Tudom, hogy bunkónnhangzik. Te és Noah nagyon szép pár vagytok. Remélem, hogy boldogok lesztek együtt.

És végül....David nehogy Raya legyen a sógorom.

Utóirat: Jövök Mia!

Síró görcsöt kaptam. Itt már egyikünk sem tudta tovább tartani magában a sírast. Lív is biztos így érezhetett minden nap...

-De én téged szeretlek....-mondtam ki szinte némán. A sírástól alig bírtam beszélni. Hogy bírta ki ezt Lív minden egyes nap? Lívet kihozták és bevitték a műtőbe.

-Mi történt!? Miért viszik a műtőbe!?

-A lányban kialakult egy rák. Meg kell műtenünk.

-Mi....? Hány napja rákos?

-1hónapja.-össze felé estem. David tartott meg és Raya.

-Úgye nem fog meghalni!?

-Ezt nem tudjuk.

-Mi az, hogy nem tudják!? Életben fog maradni! Én tudom!

-Kérem nyugodjon meg. Hozzanak egy nyugtatót.-belém szurták a szurit és belém engedték a löttyöt.
Lassacskán elaludtam.

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

5 nappal később:

Le engedték a koporsót. Felvettem az ásót és elkezdtem befedni a kiásott helyet. Hátrébb lépek.

Éppen egy virág csokor van nállam.a sírhoz lépek. A könnyeim kicsordulnak és földet érnek. Lassacskán legugolok és elhelyezem a virágot. David segített fel álni.

-Nyugi....-ölelt át mint barát.-Egy idővel már könnyebb lessz.

-Nem akartam el veszíteni. Mindig ott volt mellettem.

-Tudom. Remek ember volt...-

-Szerettem őt a hibái ellen is...bárcsak több időt tudtam volna vele el tölteni.

-Mi itt leszünk neked.-Lívhez léptem és átöleltem.

-Ha még egyszer öngyilkos akarsz lenni én foglaki ki nyírni érted!?-öleltem meg szorosan.

-Nem...kapok levegőt és a kezem...

-Jaj...ne haragudj. Csak annyira féltem, hogy elveszítelek.

-Amikor el löktél...Mia jutott eszembe. Ugyan az a tekintet és tett. Csak te nem haltál meg. Hál Istennek.

-Ahogy te sem.-újra átöleltük egymást.