Before

7.Fejezet

Helena

-Na gyere már jó buli lesz!-Fűződgetett engem Nastya a vonal túlsó végéből. Beleharaptam az alsó ajkamba és forgattam a szemeimet. Minden hétvégén ez van. El akar hívni egy „kihagyhatatlan" buliba. Már előre tudom, mikkel próbál rá venni.

-Nem is tudom...-A szobám ablakán át jól rá látok a villára.

Miután Viktor öt éves koromban magamra hagyott beköltöztem a szüleim házába. A villa innen csak kétszáz méter, mégis úgy érzem, mintha kétszáz kilométer lenne. Viktor apja az én apám legjobb barátja nem nélkülözhette őt egy percre sem. És nekem ezáltal a fiát sem kerülhettem el bármelyire is próbálkoztam. Testvér hiányában Viktor afelé báty szerepet töltött be nálam. Két teljes évre elutazott a ki tudja hova. Majd mikor visszatért tárt karokkal fogadtam, amit ő rideg távolság tartással fogadott. Azóta nem sokszor találkoztunk. Volt, hogy hónapokig, vagy egy egész évre nem láttam színét sem. Legutoljára csak ballagásomra jött el gratulálni, de annak is már négy hónapja.

„Soha nem foglak magadra hagyni."

Nem tartott sokáig az ígérete. Már másnap reggel megszegte. Mégsem haragszom rá. Anya és apa megtanított arra, hogy tiszteljem és ha kell bocsássak meg neki mindent. A maffia herceg jegyese vagyok. Őrület. Ez persze egy szóbeli megállapodás nem lesz ebből semmi. Amint elvégeztem a gimnáziumot és egyetemre megyek végleg megszűnik vele a kapcsolatom.

-Na kérlek!-Továbbra is könyörgött.-Lesz egy csomó srác, pia, zene... Szexi fiúk!

-Ugye tudod, hogy kétszer mondtad, hogy fiúk lesznek ott.-Mosolyodtam el. Nastyaval csak a suli kezdése óta vagyunk barátok, de olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. Legjobb benne, hogy nem érdekli a családi hátterem. Vagyis inkább a Pavlov család nem érdekli őt.

-Naaa!-Kiáltott bele a telefonba, ezért gyorsan elhúztam a fülemtől, mielőtt meg süketültem volna.-Ez életünk legszebb évei. Tényleg kiakarod hagyni, hogy a szobádban gubbaszthass, mint minden hétvégén?

Volt igazság abban amit mondott. Nem járhatok el sehova, nem találkozhatok senkivel. Ezekhez nekem mindig engedéjt kellett kérnem. Győzködőm kellett a szüleimet azért, hogy iskolába járhassak. Nem akartam magán tanuló lenni. Normális életre vágytam.

-Ez nem igaz. Sokszor járunk szórakozni.

-Hm. Szerintem kávézóban tanulni nem valami vér pezsgetően izgalmas dolog.-És még ott is a fekete ruhás testőrök vigyáztak rám. Azt hiszem nincs más választásom.

-Oké. Jó meggyőztél.

-Jupi akkor majd a Red and black pubban szétcsapjuk magunkat.-Mondta örömtelien.

-Én nem akarok inni.-Szögeztem le már előre is.

-De én biztos hányásig iszom. Na puszi!-És ezzel lerakta.

A telefonom hirtelen nehezebb lett a kezemben. Először szököm ki innen. Először csinálok olyat amit a szüleim nem engedéjezték nekem. Remélem nem bukom le.

***

Egy fekete hasított combú bársonyos Bodycon ruhát vettem fel hozzá illő kerek orrú női ezüst strassz bevonatú magassarkúval. Nem szeretem a sminket, nehéznek érzem tőle az arcomat, de szükségesnek éreztem ehhez a szetthez. Alapozót kentem fel, pirostót, szemöldök ceruzával megrajzoltam szőke szemöldököm vonalát. Szempillaspirál. És... ha már Red&Black a pub neve akkor egy kis vörös rúzs az ajkaimra. A hajamat ki fésültem és szabadon hagytam. Kihívóan és merészen nézett ki a külsőm, pont olyan amilyen a személyiségem ellentéte. Mindig is jó kislány voltam. Egészen mostanáig.

***

Észre vétlenül kiosontam a birtokról. A fegyveres őrök sem vettek észre. (Hála istennek, hogy ma a Nagy főnökön kívül senki sincs itthon.) A sötét utca végén várom a barátomat. A pasija kocsijával megyünk a Red&Black-be. Nastya elsős létére össze jött egy végzőssel. A sok veszekedés ellenére is fülig szerelmesek egymásba. Órákig hallgattam ahogy Nastya ömlengő mézes mázosan beszélget Kornejjel. Nem tudtam miért kellett a rózsaszín ködben látni mindent.

„Egyszer majd te is megtapasztalod ezt az érzést Helena."

Kis várakozás után végre megláttam, hogy Kornej fehér ladáját. Közvetlenül előttem állt meg az autó. A szélvédőn keresztül láttam a volán mögött Kornejt az anyós ülésen Nastyát aki széles mosollyal nézett rám. Elindultam a hátra az autóhoz. Kinyitottam az ajtót és beültem a hátsó ülésre. Annyira elvoltam a saját kis világomban, hogy észre sem vettem, hogy más is van itt rajtunk kívül. Mellettem egy szőke hajú zöld szemű nálam idősebb fiú ült a kocsiban. Kissé félénken elmosolyodtam, hogy ne legyen kínos a helyzet.

-Helena ő itt Lew.-A vissza pillantó tükörből nézett vissza rám Nastya.-Lew ő itt Helena.

-Szia.-Köszöntött kedves kisfiús hangjával Lew.

-Szia.

-Lew Kornej legjobb barátja ő törzs vendég a pubban.-Folytatta Nastya.

Elindultunk a belvárosba. Az autóban kicsit kényelmetlenül éreztem magamat Lew miatt, de próbáltam kedves lenni vele. Tudom, hogy Nastya össze akar minket hozni. Mindig ezt csinálja. Bármilyen srácot rá akar venni arra, hogy járjon velem. Eddig mindenkit vissza utasítottam. Egyik sem tetszett úgy meg igazán. És hát van itt egy másik tényező is...

***

A nyüzsgő utca tele van bulizni vágyó fiatalokkal. Diákok, Munkanélküli gazdag csemeték lepik el a barokat, klubokat. A legmenőbb legnépszerűbb helyre megyünk a városban. Kornej nagy nehezen leparkolt jó messze a pubtól. Kiszálltunk a Ladából és egy öt perces séta következett a pubig. Nastya állandóan panaszkodott, hogy fáj a lába a magassarkúban.

Mikor megérkeztünk a pubba nem kellett be állni a kígyózó sorba, mert itt Lew törzsvendég. A hatalmas clubban mindenhol vörös neon fény lámpák izottak az egyebként fekete épületben. Ahogy haladtunk előre egyre hangosabb és hangosabban szólt a zene. Rengeteg ember táncol a ritmusára. A pub közepén a tánc parkettet disco fények és füst lepi el. Bal oldalt faltól falig nyúló bár pult. Vörös bár székek sorakoztak a fekete pultnál. Az italok felett vörös neon fénnyel kiírták rá a klub nevét. Red&Black. Jobb oldalon a VIP részleg. Kordonnal elválasztott rész vörös bőr kanapékkal és dohányzó asztalokkal kiegészítve. Felnéztem és egy sötét emeltetett pillantottam meg. Sötét falakkal elválasztva és vissza tükröződő tükrökkel. Olyan érzésem támadt, mintha onnan fentről figyelnének.

Végül ellazultam. Nastya rávett engem, hogy tancoljak és igyak is. Nem gyakran csináltam ezt a két dolog. Végre igazi tinédzser lánynak érzem magam. Nincs felelősségem, nincs vőlegényem egyszerűen csak... Én. Kifulladtam a rengeteg táncban otthagytam Nastya és Kornejt, inkább leültem a bőr kanapéra Lew mellé. Két martinit hozott egyet nekem egyet pedig magának. Nem láttam tisztán, de megesküdnék rá, hogy az ujjaval kavargatta a martinit amit most felém nyújt. Elvettem tőle. Bele ittam. Égette a torkomat a szeszes ital. Lassan elfogott a hányinger a szédelgés. Homályosabban láttam. Reszketett egész testem.

-Jól vagy?-Lew közelebb hajolt hozzám és derekamra tette a kezét. Elakartam tolni őt magamtól, de a kisujjamat sem tudtam megemelni.

-Mi... Mi volt abban a martiniben?-Elkezdett mindenhol tapizni. Az ájulás kerülgetett.

-Nyugi lazulj el!

Egyszer csak hirtelen egy erős férfi kéz megragadta Lew kezét amelyik a csípőmnél fogva tartott. Lew felnézett a férfira és össze rezzent halál félelem ült ki az arcára. Sajnos nem láttam a férfit. Egyből felpattant mellőlem a kanapéról.

-Főnök!...-Remegett a hangja.-Uram kérem nem tudtam.-Nagy csattanást hallottam és több fekete ruhás alak jelent meg a rejtélyes alak körül.

-Most már tudod...-Ismerős ez a mély rekedt hang.-Ő az enyém!

Aztán kép szakadás. A bőrömön viszont még éreztem egy érdes kezet amely gyengéden megemeli a testemet. Karjaiba zár. Szorosan magához ölel.

Itt olyan meghitt és békés. Nem válhatok el ettől az érintésétől.