Before

11.Fejezet

Helena

Álomba sírtam magam. Lewvel álmodtam. A rengeteg vérre. Mire felébredtem már késő éjjel volt. De könnyeim még mindig utat találnak maguknak ki a szememből. Sötét a szoba. Csak a Hold fénye világít be.

Az ágy mellett egy sötét árny jelent meg. Nem akartam felnézni. Azt akartam, hogy elmenjen. Közeledett. Bemászott az ágyba. A takarót lerántotta rólam. Kezével elkapta a nyakamat. Erősen rá szorított, reflex szerűen odakaptam a kezemet. Ki akartam karmolni a szemét, védekezés képpen. Másik kezével megfogta a kezeimet és fejem felé emelte őket a matracra szögezte őket. Maga felé fordította a testemet. Nekem meg nem volt se erőm, se bátorságom ellenszegülni.

Viktor.

-Menj el!-Könyörögve parancsolva kiáltottam.

-Nem.-Zárta le egyszerűen a vitánkat. Megpróbáltam megütni, lábaimmal megrúgni. De hiába maga alá tepert. Erősebb volt nálam.

-Ma elveszem azt amit már régóta akarok.-Belemászott az arcomba és a fülembe suttogott.-Ami az enyém.-Minden ideg szálam tombolt.

Szavaitól a torkomban dobogott a szívem. A polzusom sebesen lüktet. Rettegtem tőle. Az ajkam remegni kezdett a félelemtől. Most már némán pityeregtem. Viktor hüvelyk ujjával letörölte a könnyeimet. A szája megtalálta az enyémet. Megcsókolt. Nyelvével szétfeszítette a számat és mélyebbre hatolt a számban. Kezei felfedező útra vándoroltak a testemen. A drága melegítő ruhámat széttépte.

-Hagyd abba kérlek!

-Nem.

-Nem akarom. Engedj el!

-Nem.

Kiabálhattam volna segítségért. De nem tettem. Erősebben is eltolhattam volna Viktort magamtól. De nem tettem. Kinek akarok hazudni? Neki? A világnak? Magamnak? Senkit sem tudnék becsapni. Főleg magamat nem. Akarom. A testét. Azt a fekete szívét is. A lényét akarom. Érzem a feszültséget közöttünk. Belőle sok mindent kinézek. Gyilkosnak, nőcsábásznak, adócsalónak, de bizonytalannak nem. Pedig egész este ezt láttam rajta. A bizonytalanságot. A titkolozásban mindig is jó volt.

Akaratom ellenére levetkőztetett. A ruha darabkái lekerültek rólam. Felfedve Viktornak a testemet. Izmos karjába kapaszkodtam. Egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, a szájához emelte a mutató és középső úját. Megnyalta. Megnedvesítette. Puncimhoz fektette őket. Felsziszentem, ahogy szét feszítette és széthúzta a nagyajkakat és csiklómat. Mély hörgés szakadt fel Viktor torkából. Keményen megragadta a nyakszirtemet és ajkával lecsapott az enyémre. A szájába nyögtem. Ösztönösen tártam szélesebbre a lábaimat és a csípőmet a kezének feszitettem.

-Szóval nem akarod? Nem akarsz?

-Nem.

Becsúsztatta epekedő nyelvét a számba és egy molekula levegőt sem hagyva köztünk. Egész testem remegni kezdett és hátra vetettem a fejemet. Közel járok.

-Dehogy is nem. Olyan nedves vagy.

Belehajoltam az érintésbe. A szemem is kifordult. Viktor esélyt se hagyott arra, hogy összeszedjem magamat, máris kihúzta alólam a lábamat. Közben a kezét a szájához emelte és elnyalogatta róla a nedveimet.

-Te vagy a kedvenc istenverte ízem Moy rebenok!-Mondta széles mosollyal, miközben kioldotta a fekete ingjét. Lerúgta a cipőjét és kilépett a nadrágjából.

Elvesztünk. A lábával széttárta az enyémet. Mélyen a szemembe nézett.

Puha csókokat nyomot a mellemre. Megszívta a mellbimbómat a nyelve körözött rajta.

A farka végét a lyukamhoz illesztette. A csípőmet megemelve biztattam, hogy folytassa. Egyre mélyebbre hatolt belém. Semmi sem ért fel ezzel az érzéssel amit nyújtott. Ő nem ért fel semmi mással. Lassan centiről centire haldt előre bennem. Megvárta amíg hozzá nem szokom a hatalmas méretéhez. A puncim alkalmazkodott hozzá. Végül áttörte minden védvonalamat. Tövig belém hatolt. Mély torok hangon sóhajtott fel. Én pedig fájdalmasan nyögdécseltem.

-Teljesen az enyém vagy.-Emlékezetet rekedten.

Amikor teljesen bennem volt várt. Kivárt kiakarta élvezni az első alkalmat. Az örömét közben erősen magára húzott. Lassan elkezdett mozogni. Tökéletes szinkronban mozogtam az övével. Megmarkolta a fenekemet. Egyre erősebben és erősebben.

-Átkozottul szűk vagy, átkozottul nedves... Átkozottul tökéletes vagy.

Élveztem ajka selymes érintését. A homlokamra fektette az övét. Kicsit gyorsabban tolakodott belém.

Mélyebbre.

Keményebben.

Hörögtem felemeltem a csípőmet. Könyörgöm. Magasabbra húzta a térdemet. Felgyorsult és elérte a G-pontomat. Megmarkoltam a tarkójánál fogva. Igyekeztünk megtalálni a közös ritmust. Keményebben durvábban mozgott. A pupillám kitágult részben a gyönyörtől részben a fájdalomtól. Eksztázis. Erre koncentráltam. Mind a ketten hevesen ziháltunk. Még gyorsabban fúrta belém magát.

-YA tebya lyublyu!-„Szeretlek" sóhajtotta, miközben elélvezett és engem is a mélybe rántott magával.

Élveztük, ahogy a bőrünk most először tetőtől talpig egymáshoz tapadt.