Before

23.Fejezet

Helena

Egy órába telt mire elkészültem. Steps stílusú sminket csináltam magamnak, fekete privé nyakú ujjatlan blúzt és hozzá illő elegáns leggings-el, és persze fekete fűzős magassarkú rövid csizmát. Púder rózsaszín bolyhos téli szőrme kabátot húztam fel, a tavasz ellenére is, Oroszországban mindig hideg van. Az egyik szobalány befonta a hajamat egy egyedi póni lófarok stílusba. Viktor nem kötötte az orramra, hogy kivel vagy hol lesz a tárgyalás, így ennek megfelelően sem tudtam ruhát választani.

A szobámat elhagyva indultam meg határozott léptekkel le a fehér márvány lépcsőn. Végig húztam a kezemet a tölgyfa korlátján. Már abba kifáradhat az ember, ha a Pavlov palotából akarna kijutni. Ki igazodni a hosszú folyosóin egyenesen egy matematikai feladvánnyal érne fel. Drakula gróf kastélyához hasonlítanám, Transzilvánia-ban megannyi halandó lélek veszett oda mert megpróbáltak kijutni abból a kiismerhetetlen erődből. A Pavlov birtokon nem egy vámpír, hanem Viktor szívja a véremet.

                                   🩸

Az ököl vívó test felépítésű testőr ajtót nyit előttem, erre megindulok ki a házból. A homok kő lépcsőn ezer lépésnek tűnik innen lefelé, ahol a megannyi feketébe öltözött maffia tagok néznek fel rám. A szemeim egyből kiszúrták Viktor széles izmos hátát. Viktor testalkata nem olyan mint annak az embernek aki az ajtót tárta ki nekem. A görög istenek teste nem az erőt jelképezik hanem hatalmukat mások felett.

-Háborúba készülünk Hadész?-Kiáltottam oda Viktornak, mire ő szembe fordult a lépcsővel és nagy hanyagul felnézett rám. Egyenesen levetkőztetett a két barna szeme.

-Békét kötni.-Közben ügyelve arra, hogy magassarkúban el ne veszítsem az egyensúlyomat és orra ne bukja, óvatosan megindultam lefelé. Rendesen megizzadtam mire az utolsó két lépcsőfokot is át léptem.

Viktor emberei beszálltak az autókba, a mi kocsink előtt lévők már előre indultak, ez puszta formalitás, hogyha megakarnának minket ölni akkor megtévesztésből ne a miénket lőjék ki. Viktor a kezét nyújtotta, hogy segítsen beszállni az autóba, de én csak szem forgatva hátra becsűncsentem. A táskámat szokásosan a lábam közé a földre tettem. Viktor beült mellén és méregtő pillantása, olyan mintha egy áru cikk lennék. Már megtanultam nem figyelni vagy törődni vele.

-Remélem ettél, mert hosszú lesz az út és nem hoztam magammal gránátalmát Perszephoné.-Gúnyolódott velem Viktor, hogy Hadész feleségének hívott.

                                   ***

Az út hosszabb volt a vártnál. Dugóba keveredtünk és mozdulni sem bírtak az autók. Unalom űzés képpen elővettem a bőr színű Apple Tabletemet, hogy át nézzek néhány pénzügyi bevételt. Hat százalékkal növekedett a profit és kördiagrammon látszik a mennyiség és minőség árnya. Viktor elintézett pár telefont angolul beszélt pár ügyféllel és a mondanivalójának a többségét nem értettem. Az angol nem nagyon megy nekem, de annyit még értettem, hogy Santiago Ferrara kamion szállítmánnyal érkezik a megbeszélés helyszínre. (Szerintem Viktor direkt miattam nem mondta ki a hely nevét.)

A tizedik hívása után végre letette a mobiltelefont. Meg köszörülte a torkát. Közelebb csúszott hozzám az ülésen. Iványi most nem egy terepjárót vezet, hanem egy kisebb limuzint, egy fekete Cadillac Dts-t. Viktor mellett sok-sok vezérlő gomb van. Fogalmam sincs, hogy melyik mit csinál még sosem ültem ilyen járműben, de Viktor az egyiket megnyomta és fel csukódott egy sötét üveg fal köztünk és a távolabb vezető Iványi között. Már nem látom őt sem a kinti világot, mert Viktor elsötétítette az ablakokat. Gondolom vissza tükröződik kintről. Gyanakvóan felpillantottam. Feladom.