Before

19.Fejezet

Helena

Bekapcsoltam a projektort, beállítottam a iPhone számítógépemen az előadásra szánt anyagot. Párosítottam a rosegold színű laptopot a kivettetővel. Még a tárgyalás előtt egy csomó időt elvacakoltam azzal, hogy össze-vissza dugdostam a kábeleket. Felcsaptam a bőr színű noteszemet és át néztem, a fontos pontokat. Tegnap este nem volt időm át ugorni egyet sem, mert éjfélig tartott a buli. Hulla részegen, feküdtek a bokrokban a banda tagok.

Este lesem bírtam hunyni a szememet. Úgy éreztem, mintha figyelnének, abból a rohadt fotelből, amelyikből, még Viktor figyelt engem évekkel ezelőtt. És mintha ugyanazt a sötét jelenlétet éreztem tegnap is. Bolond vagyok, mert azóta is ott áll az ágyammal szemben. Nem volt szívem kidobni, olyan megnyugtató érzés keltett bennem, mintha egy őrangyal vigyázott volna rám. Fehér tollú védő szárnyával ölelt volna át, és az arany glóriájával elűzte volna a sötétséget. Másrészt a sötétség. Különös módon mindkettő jelenlétét éreztem valamilyen szinten. Akár Asmodeus a bujaság bukott arkangyala is megjelenhetett abban a fekete karos bőr fotelben.

Abba hagytam az utolsó simításokat is a gépemen, így felálltam. Megmozgatom a görnyedt, fájó hátamat. Kiropogtattam az ujjaimat. Kipillantottam a terem ablakán. Ez a sok épület. A megannyi ember Moszkva utcáin. A várost csodálva, hirtelen a szemembe hullik a hajam. Nem akarom, hogy előadás közben is zavarjon, így is épp elég ideges vagyok ettől a tárgyalástól. Nem hiányzik, hogy még valami elvonja a figyelmemet, ezért vissza léptem az asztalhoz, a rajta lévő Gucci táskámból kivettem egy arany tégla alakú hajkapcsot. Mutató ujjammal össze csavartam és a fejem búbjára emeltem sűrű szőke hajamat és oda csíptettem a kapccal. Jó szorosan tartotta, de alig engedtem le kezemet, megint az arcomba omlik. Mire észbe kaptam, csak annyit éreztem, hogy a kapocs kienged, és hajam vállamra borul. Először csak az ujját, majd érdes tenyerét éreztem meg halántékomnál, majd a széles és bivaly erős izmos mellkasát ami hátamnak ütközik. Legvégül az illatát. Füst és a Tom Ford parfümjének keverékét. Ezer közül is felismerném.

Viktor.

Nem is hallottam, hogy mikor jött be. A hang sebességet is meghaladva, pördültem meg, hogy szemügyre vegyem, de olyan közel kerültem hozzá, hogy orrunk szinte összeért és a szánkat csak egy igen vékony cérna szál választotta el egymástól. Az erős borostás állkapocsú, barna szemű férfi, úgy néz bele az én szemembe, mintha belülről akarna felfalni engem egyetlen végtelennek tűnő pillantásával. Beharaptam az alsó ajkamat és hátra léptem amilyen gyorsan csak tudtam, nem túl sokkal, csak annyira, hogy a vállától a hajáig láthassam a félistent. Önelégült mosollyal méregetett.

-Nem szeretem, ha felkötöd.-Célzott a hajamra. A mély hang. Borzongató. Ez az a hang amitől még maga Thor a mennydörgés istene is össze szarná magát félelmében. Velem viszont izgalmat vált ki ez a hang, nem félelmet. Egész életemben hallgatnám.
Nem méltattam Viktort válasszal. Szemeimet forgatva tettem karba a kezemet és mentem az ajtóhoz. A barna ajtót kulcsra zártam, hogy senki se zavarhasson meg minket.

-Remek, már pont kérni akartam.-Vigyorodott el még jobban és, olyan gyorsan termet megint előttem, hogy köpni nyelni nem tudtam.-Még a végén azt hiszik, hogy kitört a harmadik világ háború a sikolyaidtól, miközben csak alattam élvezel Moy rebenok.-Közeledett szájával az enyém felé.

Lángol az arcom, mintha a mínusz tíz fokban lefutottam volna egy maratont. Elég volt elképzelni a gondolatot, hogy erős kezével lehúzná a feszülős fekete farmer nadrágomat. Eltolná a bőr színű csipkés bugyimat. Hassal lefelé lefektetne engem az üveg asztalra. Lábaival az én lábaimat szét feszítenék, belemarkolva a hajamba, amit az előbb kiengedett és fokozatosan belém hatolna. Addig döngetne hátulról, míg a sminkem lefolyik az arcomról, míg a szemmeimből kifolyik a könny, a torkomból távozik a kitörő sikoly. A csúcsra juttatna, amit tizenöt éves korom óta várok.
De visszatért a józan eszem. Jobban vágyom a holt, mint az élő testére. Legalábbis ezt meséltem be magamnak.