Before

28.Fejezet

Helena

                     10 évvel ezelőtt

-Mondd, hogy nem!-Kényszerit a teste a falnak lök és egyenesen oda szögez. Teste kétszer akkora mint az enyém, olyan széles és izmos, teljesen eltakarja előlem a kilátást.

-Számítana bármit is azaz egy szó?-Kérdeztem kuncogva, Viktornak szája sarkában megjelenik azaz apró leheletnyi mosoly amit csak én láthattam eddig valaha is.

-Nem.-És már szája a számon.
Kiéhezett, vad és úgy kalapál a szívem, mintha követné Viktor nyelve ritmusát.

Egy hónapja kaptam tőle a legelső csókomat, onnantól kezdve megállás nélkül pörgetjük a nyelvünket a másikon. Kezdésként mindig beharapja és beszívja alsó ajakamat, nyögni sem tudok annyira kitölti a számat belülről, hogy a hang szálaimat rendezi át. Nem is csodálkozom, hogy a percekig tartó nyál csere után berekedek. Derekamat hideg testéhez szorítja, kacsóimat a tökéletesen beállított hajába túrom, alaposan össze borzolom. Mintha, ha forrás lennék Viktor a szomjas vándor aki napok óta egy csepp vizet sem ivott, úgy lakmározik bennem.
Végül fixírozza a duzzadt, felpuffadt ajkamat. Szokatlanul kellene éreznem magamat, de a meleg nyári napon a fényben, csak arra tudok gondolni, hogy hónapok teltek el, mióta utoljára láttam őt. Egész nap görcsben állt a gyomrom. Mi lesz, ha újra látom őt?-de Viktor elűzött minden szorongást testemből, kivéve azokat amiket mindig ő váltott ki a lábaim között. Veszélyesen erős a lüktetés.

-Bocsánat!-Egy lágy kedves hang zavar meg minket. Maria idősebb néni, aki már több éve nálunk dolgozik. Tart a kezében egy piknik kosarat.-Viktor úrfi ezt kérte?

-Igen Maria nénim köszönöm!

-Mi ez?-Nyüszítést hallok a kosárból.

-Nézd meg te magad.-Ezzel át is nyújtja a meglepően nehéz kosarat és esküdni mertem volna, hogy mozogott valami benne.
A fehér kockás leplet leemeltem róla, és csillogó szemmel meredtem egy fekete kutya kölyökre. Vígan a mellemhez szorítom a kicsit.

-Későn, de szerettelek volna, meglepni.-Lesúlytóan csípőre teszi kezét. Azonnal távozik tüdömből a Viktor illatával terhes levegő, majd lassan elmosolyodik.- Gratulálok, hogy felvettek a turisztikai Gimnáziumba.

-Nem kellett volna.

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, ha az ajándékom nem foglalta volna le mindkét mancsomat.

-Úristen! Viktor szóhoz se jutok... Ez elképesztő.

-Legyél boldog és önfeledt..., de közben nevezzed el az új testőrödet!

A pillanat tökéletesebb, mint egy Disney mese vége. Szemügyre vettem a kutyust, rögtön tudtam a fajtáját, Viktornak egész nyáron a fülébe duruzsoltam erről a jószágról. Dobermann, az igazi házőrző.

-Leto.-Vakkantott egyet a nevére.

Napjainkban

Szükségszerű lenne, már kihívni egy szakembert aki megcsinálja végre ezt a rohadt falat. Az iroda szobán úgy virít, mintha egy csodálatos díjat nyertem volna és bárki aki megfordulna itt, azt hinné dicsekszem vele, mint mások a golf kupájukkal. A golyó Viktor testén át haladt is ebben ez egy pontban rekedt a könyves polcom mellett. Becsapom magam mögött az ajtót, kettesével szedem lefelé a lépcsőfokokat. Ma úgy éreztem hanyagolnom kell a szokásos üzletasszony kollekciómat. A nappalok egyre hosszabbak és melegebbek, a tavasz közeledtével a nyíló virágok és fákból jövő fehér szösz miatt szedhetem az allergia gyógyszeremet. Viktor furcsán különleges a melegítőjében. A fekete napszemüvegén keresztül is látom ahogy engem méregetett tetőtől talpig. A tegnap este képe ugrik be. Teljesen az ellentéte a mai hatalmat sugárzó jelenésével.