"Én komolyan úgy érzem, hogy te lehetnél majd a feleségem"

23.rész

Úgy döntöttem inkább felhívom.
-Szia Csajszi! Mizu?
- Összevesztem kicsit egy interjussal illetve Manuel meg úgy döntött hogy marad én meg leléptem . És szeretnék Petivel kibékülni.
-Sajnálom a történteket. Viszont jó hírem , hogy Peti egy jóideje nem ivott alkoholt, mivel elmeséltuk neki, hogy mit csinált veled és teljesen kiakadt. Azóta azon görcsöl, hogy hogy kérjen tőled bocsánatot.
-Tényleg??
-Igen.
-Spaccccc. Gyere értem kérlek !
-Oke jovok-röhögött.
15 perc múlva , megállt előttem a Tesla. Spacc kiszàllt én meg odamentem hozzá és megöleltem.
-Nyugi kislány. Hidd el minden rendben lesz. -mondta miközben beültünk a kocsiba.  Az út csendben telt . Amikor odaértünk, be parkolt a garázsba Spacc, majd a bejárati ajtónál szólalt meg legközelebb. -Ne idegeskedj. Szeret téged és nem akar elveszíteni. És ha nem lesz minden rendben szólsz nekem vagy Brúnónak ,persze csak ha nem alszik a Brúnó kutya, na de én fenn leszek és akkor leütöm. -mondta bíztatóan. -Laci. Köszönöm.-néztem a szemébe. Bólintott egyet majd elindult befelé. -Fenn van szobájában. Régóta nem evett csóró csak akkor jön ki amikor már konkrétan a megőrülés határán van. Sok sikert.-veregette meg a vállam, majd indult meg a konyha felé, valszeg megenni a hűtőt. Levettem a cipőm és felvettem a papucsom, leraktam a táskám, és felmentem a lépcsőn. Na akkor nagy levegő -mondtam magamnak, majd bekopogtam. -Ki az?- hallottam meg rekedtes hangját. -Én. -mondtam, remélve ,hogy még felismeri a hangom. Hallottam , hogy kattan a zár , majd kinyílt az  ajtó. -Úristen Korina mennyit fogytál?-láttam meg a szemébe az aggodalmat. Nem mondtam semmit csak közelebb léptem és betuszkoltam az ajtón. Miután becsuktam az ajtót, szorosan megöleltem. Na jó ez túlzás. Én megöleltem ő meg visszaszorongatott. -Te is fogytál. -néztem végig rajta.
-A stressz felemészt ajánlom kerüld.- válaszolt. 2 másodperc után szakadtunk a röhögéstől.
-Borítsunk rá fátylat oké?-kérdeztem.
-Te tényleg képes vagy nekem megbocsátani??-csillant meg a szeme.
- Igen örulnék neki ha minden a régi lenne.-bologattam.
-Köszönöm. Van kedved mesélni?-probálta oldani azt a kis feszültséget ami a levegőben volt.
Elmeséltem neki mindent . Az elejétől a végéig. Láttam rajta , hogy nagyon figyel.
-Szerintem Manuel szeret. Várd meg, hogy milyen lesz amikor legközelebb találkoztok. Ki tudja mit beszélt be neki ez az Adrienn. De ezentúl hozzám jöhetsz nyugodtan oké? Nekem bármit elmondhatsz ezentúl.-itt hálásan bólintottam egyet.
-El mondod, hogy miért fogytál ennyire sokat? Nem muszály .- tért rá erre a témára.
-Hát huh. Röviden és tömören fogalmazva Anorexia. -mondtam miközben kicsordult egy két könnycseppem.
Azt a fájdalmat , eggyüttérzést ami Peti szemében láttam , még Manuelnél se láttam.
Percek múlva se tudtunk mit mondani. Csak ültünk ölelkezve. Konkrétan már én vigasztaltam őt.
Aztán csak váratlanul megszólalt:
___
428 words
___
Helló. Köszönöm a sok voteot és a sok megtekintést.
____
Ígérem a következő részben lesznek képek is. Nekem képek nélkül túl száraznak tűnik.