A sztyeppe csillagai (BEFEJEZETT)

7.rész

Igor pov.
- Túl népszerűek lettünk... - suttogta ő is durcásan és ő is felült - Megnézem ki az.
Mikor az ajtóhoz ért nagyot sóhajtva nyitott ajtót.
- Jó napokat fiatalok! - rikkantotta az egyik házi gazda vidáman - De jó, hogy itt vannak!
- Mit akar? - keltem fel.
- Beszélni önökkel a nemrég történt incidensről! - váltott át komoly hangnemre - Ha lennének kedvesek velem fáradni az irodámba, megköszönném önöknek.
- Oh, rendben. - mondta Vladimir kissé remegve.
- Pár percet kérünk, addig átöltözünk és megyünk is.
- Rendben.
Felöltöztünk es átmentünk az irodájába. Kedvesem idegesen szorongatta kezemet.
- Nem lesz baj. - suttogtam neki.
- Miről akart beszelni velünk?
- Foglaljanak helyet! - ültetett le minket - Semmi komolyról nincs szó, megnyugodhatnak. Csak eddig nem volt időm önökkel rendesen megbeszélni a történteket. Illetve a rendőrkapitány értesített pár fejleményről is a volt párjával kapcsolatban...
- Ugye nem engedték ki?! - esett pánikba egyből.
- Nem, dehogy elszállították, azonban mivel amerikai állampolgár, ott lesz tárgyalása.
- Értem, ha jól sejtem nekünk is oda kell mennünk. - mondtam.
- Erről még küldenek önöknek tájékoztatást. Csak szerettem volna, ha tudják mi a helyzet.
- Köszönjük. - mondtam és kivezettem a kedvesem. Szorosan megöleltem őt és hagytam, hogy halkan elpityeredjen nyakamba bújva. Éreztem rajta, hogy nem kicsit könnyebbült meg.
- Annyira félek.
- Tudom, drágám, de ne félj. Ha rajtam múlik.
- Szeretlek. - suttogta remegve.
- Én is téged pici, én is. Megfoglak védeni, nem hagyom hogy a közeledbe kerüljön!
- Azonnal hozzád akarok menni! - markolta meg az ingem.
- Rendben. Persze.
- Nem, nem érted! - rázta fejét.
- Tessék?
- Hozzád akarok menni! Légy a férjem!
- Húh... Ööö... Kicsim, figyelj, én szeretlek, de ezt most félelemből mondod.
- Nem, teljesen komolyan gondolom! - nézett zavarodottan szemeimbe - Vagy te nem akarsz engem?
- Nem erről van szó, nekem ez kicsit gyors!
- Nem akarok várni... - lettek könnyesek szemei.
- Nyugodj meg, rendben? - ringattam. Magamhoz öleltem és a hajába pusziltam. Tudom, hogy lelkileg ő se áll még készen egy új férjre, de mellettem biztonságban érzi magát.
Lassan visszamentünk kiskuckónkba és letelepedtünk pihenni. Azonnal elaludt. Csak ültem és simogattam a vállát míg a feje a combomon pihent. Szegénykém, sokat szenvedett a volt férje miatt. A kezem újra megtalálta a sebet. A két lapockája közt indul és a csípőjénél ér véget.
Nem tudom mekkora fájdalmat kellett eltűrnie, de biztos vagyok benne, hogy iszonyatosat. Lágy csókot nyomtam lapockái közé, majd oldalára. Megrezzent, de nem ébredt fel. Ekkor eszembe jutott valami. Nem tudom, hogy jó ötlet-e, de egy próbát megér. Tárcsáztam és a fülemhez emeltem a telefont.
- Ryan Tompson különleges ügynök, FBI! Miben segíthetek?
- Szia, Ryan, Igor vagyok. - mutatkoztam be az exsógoromnak.
- Hogy vagy öregem? Régen beszéltünk... - kezdett bele.
- Igen rég volt.
- Miben állhatok a segítségedre?
- Lenne valami, illetve valaki, aki után kellene nézned!
- Még pedig?
- Egy bizonyos Dave Ross. Már le volt tartoztatva.
- Miért érdekel téged ez a fickó?
- Ismered?
- Titkos az aktája civilek számára. - válaszolta kemény hangon.
- Egy barátom volt férje és fél, hogy újra bántani fogja őt.
- Barátod? Azt hittem Thomas Mongóliába cipelt téged!
- Oda, csak itt megjelent az a... - haraptam el a mondatot gyorsan - Szóval itt volt a pali és majdnem megerőszakolta a volt párját.
- Te jó ég! Az férfi hírességnek örvend! Szerintünk köze van több erőszakhoz és gyanúsan érintett lehet egy kamaszfiú, Gael Harris elrablásában. Osztálytársak voltak.
- Te jó ég... - álltam fel és elvonultam a fürdőben - Visszavitték most Amerikába, legalábbis a nyaraló vezetője ezt mondta nekünk.
- Igen, értesítettek minket. Valóban hazaszállították. Igor mi közöd ehhez a csávóhoz?
- Itt van velem a volt férje, aki... Ryan, én szerelmes vagyok. - nyögtem ki.
- ...Hogy mi van? - kérdezte pár perc csend után.
- Nem hittem, hogy lehet, de... Ez az angyal... Úgy érzem ismét van, aki törődik velem és akire vigyázhatok. Tudom, hogy az öcsiddel házasodtam össze, de...
- Igor! Szereted?
- Igen.
- Elliot azt kerté, hogy lépj tovább. Én pedig akkor is a barátod maradok.
- Köszönöm. - könnyebbültem meg - Nem haragszol?
- Nem és örülök, hogy hívtál nem pedig Thomast kell zaklatnom, hogy hogy vagy! - mondta mosolygós hangon - Apropó. Mi van vele? Egy ideje nem vette fel a telefont, ami nála fura tekintve, hogy mindig rajta lóg.
- Egy ideje valami, vagyis valaki máson lóg.
- Azta! És rendes srác? Tudjuk milyenek voltak az előzők!
- A féltestvére szerint rendes és ő is túl van pár rossz kapcsolaton, de úgy látszik a zsák megtalálta a foltját.
- Örülök neked és értesítelek, amint lesz valami.
- Köszi, és üdvözlöm a szüleiteket!
- Átadom! - mondta - Még valami, vigyázz magadra és hívj többször!
- Rajta leszek.
- Gyere át egyszer vacsorázni. Hozd át új szerelmedet. Szerintem anyámnak jól esne.
- Még megbeszélem vele és vissza jelzek.
- Jó. Szervusz tesó!
- Szervusz! - mondtam és letettem.
- Kivel beszéltél? - jelent meg a kis szöszim.
- A volt sógorommal. - léptem hozzá - Felkeltettelek?
- Nem... Zavartalak?
- Ugyan, dehogy! - léptem hozzá.
- Biztos?
- Teljesen.
- Rendben.
Átöleltem és inkább kimentünk vacsorázni. Az asztalnál már a megszokott társaságunk ült. Mark és Thomas beszélgettek és nagyban elmélyültek egymás tekintetében. Tony és Molly vidáman beszélgettek míg Sam csak nézte őket. Mosolyogva foglaltunk helyet és kezdtünk el enni mi is.
- Őrület, hogy már csak pár nap van ebből a nyaralásból. - nyafogta Mark.
- Szerintem is! - biggyesztette le ajkait Molly - De örülök, hogy eljöttünk ide.
- Én is drágám! - ölelte meg lányát Sam.
- Igen, így ha csak egy kicsit is, de közelebb kerültünk egymáshoz és csodás új barátokra tettünk szert.
- Részünkről a szerencse. - bólintott Thomas.
- Mark! - fogta meg a kezet a kedvesem - Beszelhetünk?
- Persze! - álltak fel és mentek el.