A sztyeppe csillagai (BEFEJEZETT)

20.rész

Igor pov.
Reggel be is mentünk a nagy, modern épületbe, ahogy egy DJ Nights nevű férfi fogadott minket.
- Yo, tesokám, Micyke megmutatta a netanyagod és totál odavágtam a frakkom!
- Ööö... Mit mondott? - fordultam a férjemhez.
- Azt mondta, hogy tetszett neki a munkád, amit Mic mutatott neki.
- Ja, ja, angyalka! De toljuk tovább az órát, ideje bevágni a kalácsba a kést!
Kínosan mosolyogva bólintottam és követtük őt.
- A bácsi miért beszél ilyen furán? - kérdezte halkan Ben.
- Nem tudom, de jó hogy mama itt van mert én se értem mit mond. - súgtam neki vissza.
- Erre, erre! A fiúk épp nyomják a basszust, de füleket hegyezni csak tessék, svakesz? - nézett ránk. Kérlelően a férjemhez fordultam.
- Hah, a fiúk épp zenélnek, de nyugodtan meghallgathatjuk, értitek?
- Vágesz... - motyogtam, amire kis fiam jól nevelten felkacagott.
- Akkor csapassuk! - nyitott be.
Bent négy fiú épp egy színpadszerűn zenéltek és a középső énekelt. Nagyon jók voltak. Szeretem a rockzenét és az ahogy ők játszottak, érezhető volt hogy szívvel játszanak. Ben egy kicsit befogta a fülét mert neki ez hangos volt, de hamar vége lett.
- Huh... - sóhajtotta megkönnyebbülve, amin a fiúk csak jóízűen nevettek.
- Csákó! Üdv a főhadiszállásunkon! - intett a dobos.
- Sziasztok! - köszönt Ben félénken.
- Maga fogja tervezni a weblapunkat?
- Igen és úgy tudom a ti igényeitek szerint.
- Mega zsír! - pacsiztak le ketten.
- Szóval... Van valami kész elképzelésetek?
- Valami nagyon rockosat szeretnénk, de elegánsát.
- Fekete és arany? - kérdezte Vladi.
- Igen, mint egy...
- Egy 56-os Gibson?
- Pontosan! - csapott a húrokba a basszus gitáros, amire gyermekem ijedten ugrott anyjához - Hupika... Bocs töki!
- Honnan tudta, hogy erre gondolunk? - kérdezte az énekes.
- Megérzés, plusz a stílusotok is arra hajaz. - mutatott a szerelésükön végig - Meg a falon is ott lóg.
- Aha! Az a kicsike a nagyapámé volt. A legnagyobb örökségem. - mondta az énekes.
- Na jó! Honnan tudsz te ennyit a zenészekről? - kérdeztem.
- Voltam én is kamasz. Nem tudsz még mindent.
- Asszem még szerelmesebb lettem. - motyogtam magam elé, ahogy elképzeltem ahogy Vladimir olyasmi ruhákban van, mint most a fiúk.
- Ember töröld föl a nyálad! - lökött meg nevetve gitáros - Itt kicsik is vannak, akik előtt nem illik így nézni! - bökött a dobok elött álló Benre.
- Kipróbálod töki? - kérdezte a hangszer tulajdonosa.
- Aha! - rohant a dob mögé és a srác az ölebe vette.
- Adom az ütemet, te pedig csak üsd azt a dobot vagy azt a tányért, ami szerinted jó. Oksa? - magyarázta mosolyogva.
- Oksa! - felelte boldogan.
A srác elkezdte adni az ütemet gyermekünk pedig nagyon koncentrálva és oda figyelve kezdett el... Nos, nem éppen mondanám zenélésnek, mert szó szerint össze-vissza ütötte a dobot. A többi tag csak mosolyogva nézett, majd hangszeréhez lépve kezdték el őket követni a ritmusban.
- Na ilyen jó jemmelést se vakeráltak ebben a stúdióban! - bólintott a DJ.
- Mi?
- Megdicsérte a fiúnkat.
- Te érted mit mond? - kérdezte a gitáros.
- Aha, gyakran lógtam egy rapper bandával, ők beszéltek így!
- Kell egy szótár... - morogtam a bajszom alatt, amin kedvesem csak mosolygott.
- Ez tök muris! - püfölte Ben tovább a dobokat.
- Kicsim ne rontsd el a dobot, nem szabad ilyen erősen ütni.
- De jó hangja van... - motyogta elszomorodva.
- Hagyják csak, a kis krapak jól nyomja a dolgokat. - borzolt hajába - Amúgy vágesz skacok, hogy nem promotáltuk magunkat nekik?
- Oh, igaz! - jött oda az énekes - Én Garry vagyok! A gitárosunk Jake, a dobnál van Tom és a másik gitárnál, néma csendben, Kenny.
A csendes srác csak intett egyet és inkább kottáiba merült.
- Én Igor vagyok, ők pedig a férjem Vladimir és a gyermekünk Ben.
- Nagyon örvendünk, jöhettek gyakrabban is. Legalább tudjuk, hogy van ember, aki érti mit beszél DJ.
- Én is itt vagyok! Nem kell offolgatni!
- Értjük, nyugi! - nevettek. Ben odasétált Kennyhez és ámulva nézte a fiú vörös gitárját. Leguggolt hozzá és felé tartotta.
- Hogy kell játszani rajta? Megmutatod? - nézett rá vidáman.
A fiú bólintott és a fiunk kezébe adta a hangszert, majd mögé guggolva mutatta, hogy csináljon úgy mintha sétálna az ujjaival a húrokon.
- Ritka pillanatok egyike. - suttogta Tom - Általában allergiás arra, ha valaki a gitárjához nyúl.
- Bennek megnyerő személyisége van.
- Komálom a fejét én is. - pörgette meg dobverőjét Tom.
- Köszi. - mondta Ben a gitárt pengetve. Először megriadt a hangtól, de tanára csak mosolyogva mutatta neki hogyan csinálja. Kedvesemmel képeket csináltunk róla, ahogy boldog mosollyal játszik rajta.
- Érdekli a zene? - kérdezte Jake.
- Ahogy látjuk igen. - válaszolta kedvesem a kis fiút nézve.
- Maga tud zenélni?
- Nem, én is énekes voltam. - vont vállat.
- Te?! Énekes?!
- Anno sokat lógtam zenészekkel és motorosokkal! Gyakorlatilag én voltam svájc a környék bandái közt.
- Még a végén kiderül, hogy egy sztárral élek együtt. - pislogtam nagyokat, amin csak felnevetett.
- Énekel valamit? - kérdezte Tom.
- Jaj, én nem...
- Ugyan már! Halljuk! - tapsoltam.
- Kérlek mama! - kapta fel buksiját Ben is, neki végképp nem fog tudni ellen állni.
- Hát jó... - jött zavarba. Óvatosan a mikrofonhoz állt.
- I'm afraid
I'm slipping away
I'm going to waste
I'm never gonna change...