Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek... [Befejezett]

Ki vagyok én? És ki ő?

Giorgio még mindig félt, hogy mit is akart kérdezni testvére. Izgult is, hogy mit fog gondolni a settjére Bálint. A settje egy sima farmerből és egy "Break up with your girlfriend"-és rózsaszín pólóból ált.

Pár perc alatt mennyi minden történhet még vele...

Például, anyja berontott a szobájába mert 10 perc múlva indul a vonata és még csak pakol. Hát igen, ez sajnos ilyen.

Végül elérte a vonatot, s megcsörgette testvérét, mivel nem volt idejük beszélgetni.

*Hívásban Paoloval*

Na mi is érdekelne ennyire? -Kérdezte Gyuri.

-Hát, egyrészt az, hogy, izé... Tudod az! Nem vagy az? -Húzta az időt testvére.

-Mondjad nyugodtan! Így nem igazán tudom. -bíztatta Giorgio.

-Hát az érdekelne, hogy te mégis kit szeretsz ennyire, mert nem tudom eldönteni... -Válaszolta Paolo.

-E-ezt mégis, hogy érted? -Kérdezte remegő hangon Gyuri.

-Hát, most együtt vagy Sárival? Vagy igazából kit szeretsz ennyire... -Kérdezte Paolo- És ki miatt pirultál el, amikor azt mondtad hív valaki? -Erre Giorgio csak lefagyott. Érthető, mert nem rég szakított vele Sári. És amúgy is, mi lesz ha kiderül mit érez az a bizonyos személy iránt? Elutasítja, vagy viszonozza? Megpofozza vagy megcsókolja?

-Hát, van egy fiú -mondja Giorgio, de Paolo felbeszakítja.

-Várj, mi? Fiú? De hát én úgy tudtam te nem...

-Suprise! -Mondta Gyuri- De egyébként még én sem döntöttem el mi is vagyok.

-Hát jóóóóóó -Húzta el testvére mondandóját- és vele együtt vagy? Mióta van ez? Tetszik, hát persze. -Dobálta hozzá a kérdéseket Giorgiohoz.

-Nem vagyunk együtt sajnos, és pár hónapja ismertem meg. A "nem tudom eldönteni" pár hete, mióta tetszik. -Válaszolta sorra Giorgio.

-Na és ki a szerencsés? -Kérdezte Paolo.

-Na azt neked nem kell tudnom még! -Mondta Giorgio- Na szia!

-De neee! -Majd Gyuri megszakította a hívást.

*2 órával később*

Nyilván késéssel, de megérkeztünk ebbe csodás Budapestbe. Bálinttal azt beszéltük, hogy eljön értem. De kezdek félni, hogy elfelejtett engem.

*Bálint szemszöge*

Már vagy egy órája várom Giot. A vonat késik, én meg egyre jobban félek. Hogy mitől? Inkább kitől. A "barátnőm"-től, hiszen ő úgy tudja, hogy elmentem Atival  vásárolgatni. Hát igen, ilyen ez a tényleges legjobb barát. Akkor is falaz neked ha egy pár hónapja megismert fiúval akarod tölteni minden percedet.

Na de végre begurult a vonat, és,-és csodát láttam. Vagyis számomra csodát. Giorgio sétál az autóm felé, nagy vigyorral, valamit a kezében tartva.

Mivel egyre csak közeledett, egyre nagyobb lett bennem a nyomás. Miért? Mert egy olyan "férfi" tart felém, akibe belezúgtam.

--------

Na itt van a második rész kicsit összeszedetlenül. Remélem tetszeni fog a könyv, és köszönöm szépen az előző sorimon a 1K megtekintést.

Pusszancs <333