Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek... [Befejezett]

Szívem, bocsánat

*Giorgio szemszöge*

-Szívem, megérkeztünk! Ideje felkelni, -Keltegetett Bálint először sikertelenül, amit egy mormogással jeleztem nemtetszésemet, majd egy mondat hagyta el a száját - ha szeretnél csókot, akkor fel kell kellned. Pedig úgy gondolom szeretnél nem is egyet, és -Ezt a mondatot hallva kinyitodtak a szemeim és közelebb hajoltam Bálinthoz. Mielőtt még befejezhette volna rátapadtam az ajkaira, s egy-két lágy csókot hagytam rajtuk.

-Hát, úgy látszik a csók megtette a hatását! -Mondta vígan Barni, de mi nemtetszésünket elhagyva tapadtunk újra egymás ajkaira. Romantikus, fogjuk rá. -Majd kipróbálom Petivel.

-Barni! Ne most! Fontosabb dolgom van. -Förmedtem rá, mire láthatóan egy kicsit összerezzent, aztán mintha mi sem történt volna, rátapadtam megint Bálintom ajkaira.
Szépen lassan elváltunk egymástól, s mire feleszméltünk már Barnabás sem volt ott.

-Valószínűleg már Petit fűzi. Tipik Barni, ha megsértődik akkor Petit akarja. -Mondta Bálint, amin én csak nevetni tudtam. Alkalomhoz illő viccén annyira nevettem, hogy már elfelejtettem min is nevettem. (😂😂) -Na de most kicsit komolyabbra fordítva a szót, ugye te elhívtál randizni... -Itt megakadt, ezáltal egy kicsit megijedtem, hogy nemet mond vagy szakít velem, de szerencsére NEM ez történt. -És én nagyon szívesen elmegyek veled, de tegyél meg egy dolgot! Csak egyetlen egyet, semmi többet ezzel kapcsolatosan. -Itt újra tartott egy kis hatásszüntetet, pár másodpercig csend uralkodott, majd belekezdett. -Megkaphatlak ma estére, meg majdnem minden estére? -Tette fel Bálint a nagy kérdést, amit hallva lesokkolodtam. Értem, hogy már csináltuk és tök jó volt, de akkor is, azt mind ketten úgy szerettük volna, mintha egyszer adódhatna meg az életben, és ez most olyan-olyan természetes, de egyben „romantikus" is.

Telt-múlt az idő, és már alvásra készülödtünk. Már álmosan, de bevánszorogtunk a szobánkba. Én teljesen elfelejtettem, hogy ma estére eligértem magam Bálintnak, így egy gyors zuhanyra készülve indultam el a fürdőszoba felé. A házban egyébként három hálószoba volt (Peti-Barni, Bálint-Én, Ati-Zsoma, így volt a szoba beosztás) és 2 fürdőszobán osztozunk. Bálint még bent volt, de nem nagyon törődtem vele, így hát bementem

-Mi az szívem? Fürdeni szeretnél? Mert ha gondolod együtt is fürödhetünk... De csak ha szeretnéd. -Mondta Bálint, s közeledni kezdett felém. Na itt az ideje a perverzkedésnek. -Szabad egy körre? -Kérdezte, mire egy "Mindenképp" választ kapott, így hát ajkaink szinte eggyé váltak és mindenhova kiváncsi kezek jártak. Beszáltunk a zuhanyzóba, tehát kezdődhetett a felnőttes élmény.

**** Ha nem szeretnél OLYAN részt olvasni, hagyd ki, és keresd meg a ***-os jelölést ****

Bálint kezei már tapogattág férfiasságom helyét, amit én halk nyögésekkel díjaztam. Pár perc múlva Bálint már rángatta le rólam a ruháimat, majd ő is levetkőzött.
Felkészültem arra, hogy Bálint férfiasságát magamévá tegyem minden lehetséges módon, ezért kezdtem a "nyalogatásával", amit hangos nyögésekkel díjazott.
Bálintnak nincsen egy rossz kézügyessége, és én ezt eddig is tudtam róla, de most megint bebizonyította egy számomra eléggé jól eső kiveréssel. (Miafasz) Ő következett, szóval amennyire csak tudtam, "segítettem neki" , ha ezt lehet így mondani.
Bárki bármit mond, Bálintnak nyáron tökéletes teste van (meg igazából mindig), de nem hittem, hogy végül egy-egy helyen véraládutásokkal leszek díszítve. Talán túlzottan is sokat járt mostanában edzeni.

***OLYAN rész vége***

Bármennyire is undorítónak tűnik, olyan jó dolog ezt csinálni férfiként-férfival, ha ezek után a családom tud majd engem "férfi"-nak nevezni.

Na mindegy!

___________

*Bálint szemszöge*

Itt fekszünk a szobánkban Giorgioval, mesztelenül, mindezt egy pléddel eltakarva.
Ajkai fénylenek, szemei csillognak, mint a csillagok, de már nem a vágytól. Talán, sikerült elérnem azt, hogy lássa sok év szorongás után is magában azt az embert, aki ő maga valójában. Hogy nem egy lúzer, aki tele van bőrhibákkal, akit csak a gitárja tart tehetségesnek, aki már nem láthatatlan ember, és aki tud minden nap boldog lenni, legalább kicsi időre is. Remélem, hogy tényleg sikerült.

Lassan elalszik, megértem, hogy miért. Én sem hittem el, hogy ilyen jó "munkát" fogunk végezni, mint én mint ő.
Jött egy üzenetem, amire Giorgio fel is kelt. (Fránya hang) Megnyitottam, és ki gondolta volna, hogy nem Zsomától jött. Zsombi ezt írta:

Zsombéka🐸🎸
Örülnék, hogyha nem kéne legközelebb hallanom a nyögéseket...

Megnéztük mind a ketten az üzenetet, és Giorgio egyből felém is fordult.

-Látod Bálint! Én tudtam, hogy hangosak leszünk! -Mondta Giorgio, majd felkelt, és ki akart menni a szobából.

-Hova mész? Giorgio? GIORGIO? -Kezdtem el kérdezősködni, de Giorgiot ez nem érdekelte. Egy ponton rájött, hogy teljesen mesztenelül akart kimenni a szobánkból, aminek az ajtaja zárva volt. Visszasietet, felvette az egyik színesebb pólómat, egy alsógagyát és újra kiindult. -Giorgio! Hová mész? -Tettem fel újra a kérdést, amire még mindig nem kaptam választ.

-Bálint, ne... -Kezdett volna bele Gyuri, de belevágtam a szavába.

-Fekete Giorgio András, szívem! Hová indultál? -Kérdeztem tőle, már kiabálva, mire összerogyot és sírni kezdett. -Gio, bocsánat. Megértem, hogyha ez után külön szeretnél aludni vagy, hogy időre lenne szükséged ezek után egyedül, de én nem ezt akartam, kérlek értsd meg. Nagyon szeretlek Giorgio.

-Bálint én is nagyon szeretlek, tudod te is... -Itt hagyott egy kis szünetet, majd újra folytatta- De ne kiabálj velem. Kérlek! -Fejezte be. Szorosan hozzám bújt, ezért így voltunk sok-sok percig.

------------

Hát, ujjabb rész...
Köszi megint a kis segítséget Lauralveti-nek! ❤️💛

Pusziii<333

U;i: Szeretném kérni, hogy csoport- osztálytársaim ne olvassák a "könyveimet". Én ezt az egészet hobbiból csinálom, és nem vagyok kíváncsi az ilyen emberek véleményére.