Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek... [Befejezett]

Falhoz nyomott csókok

Már egy hónap eltelt azóta amióta Bálinttal lejátszódott az a bizonyos vásárlás. Kifogytunk pár dologból, ezért egy bolt felé vettük az irányt. Egy közeli boltot céloztunk meg, ami nincsen messze a próbateremtől. Próba után szerettünk volna vásárolni, de a csodás nyitvatartás miatt nem lesz lehetséges később. Ezt figyelembe véve keltünk fel "időben" és készülődtünk el.

Bálint már felöltözve várt rám az ajtóban, de én még mindig csak a fürdőben lézengtem. Pár perc alatt én is kész lettem, majd elindultunk. Éppen kézenfogva sétáltunk el Bálint kocsiához, mikor megláttuk Petit. Nála szerelmesebb embert még nem nagyon láttam. Ugyanis Barni közeledett felé, aki mit sem törődve a tömeggel húzta egy csókra Pétert. Aranyos.

Bálinttal egymásra néztünk egy pillanatra. Mit szeretne ennyire? Lekapni? Dee.. én azt még nem merem nyílt utcán! Gondolataim igaznak bizonyultak, mivel felém fordult és egy lágy csókra húzott. Elpirultam mire biztatóan rászorított a kezeimre. Folyamatosan zavarba ejt...

Gondolataimba bele burkolózva, indultunk el újra az autó felé. Pár pillanat alatt, már Bálint tapintása a combomon "ébresztett" fel. Pár perc után, dugóba keveredtünk.

-Gyuri, szeretnék veled valamiről beszélni. -Kezdte Bálint, mire szinte lefagytam- Az az igazság, hogy már régóta meg akartam ezt kérdezni. -Már Bálint arcát fürkészve, ültem egyhejben, szinte mozdulatlanul. Megfagyott bennem a vér, amikor Bálint komolyabban kezdett el beszélni az anyagiakról, közben levéve kezét a combomról.

-Szóval, hogyha egy koncert után megkapjuk a pénzt, könnyebb lenne elosztani. -Fejezte be mondandóját, majd visszarakta kezét. -Szóval Giorgio, mit gondolsz erről? -Tette fel a kérdést. Jó ötletnek tűnt, hogy mondok valami hülyeséget, de a gyermekies gondolkodásmódomat félreraktam későbbre. Bálint komoly volt, szóval egy pillanatra most én is az leszek.

-Bocsi, nem figyeltem. Szépet láttam és elbambúltam. -Mondtam, mire elmosolyodott és enyhén el is vörösödött.

-Aha, szóval ezért nem figyeltél. Min vagy miért bámbultál el ennyire? Csak nem az ajkaimat figyelted, mint legtöbbször? -Kérdezte. Közben leesett, hogy végig csak Bálint ajkait akartam falni, ezért nem figyeltem. De hát mint mindennek, ennek is volt rossz oldala. Bálint észrevette, hogy mi is van jelen egyáltalán a levegőben, és sajnos egyaránt a nadrágomban. Ő ezzel mit sem törődve simogatta továbbra is a combomat.

-Bálint, nem bírom! Kérlek, menjünk el valahova, ahol véget tudok vetni ennek. -Gondoltam a merevedésre, amit valószínűleg Bálint váltott ki belőlem.

-Akkor ma nem megyünk próbára úgy érzem, szóval irány haza. -Mondta Bálint, majd kikeveredtünk a dugóból és szinte hozzá teleportáltunk. Út közben lemondtam a próbát, azzal az indokkal, hogy nem érzem túl jól magam. -Ennyi hazugság belefér!- Mondtam ki hangosan a  gondolataim.

_________________________________

Giorgioval szinte beestünk az ajtón, mire ő eszeveszett módon a falhoz nyomott és elkezdett csókolgatni. Pár perc után végre levettük cipőinket és bevánszorogtunk a szobába.
Nem kell szerintem mondanom, megtörtént az, amire mindketten  vágytunk.

"-Csak ne lennének azok a karton falak..."- gondoltam magamban, már a történtek után. Valószínűleg Giorgio hangos nyögései átjárták az egész panelt. Na meg nem árt tudni, hogy egy olyan lány a szomszédom, aki oda van értem. De nem csak elméletileg, az a csaj belém őrült. Például Februárban ő hozott nekem virágot, és mondott romantikus verset, közben pedig volt barátnőm a nappaliba lézengett és hallgatta a társalgást.

Lehet ezért szakított velem? Lehet félre értette a dolgot?... "-Na mostmár mindegy!" -Gondolkodtam továbbra is magamban. Már Gio is megmondta neki, hogy én őt szeretem és teljes mértékben igaza volt. Nagyon szeretem Giorgiot!

_____________________________

Gyuri már ébredezett, mikor én reggelit kezdtem el készíteni. Először kettőnknek kávét csináltam a kotyogosomban, majd elkezdtem egyre jobban csak sürögni- forogni a konyhában.

Pár sor hangos csörömpölés után készen lett a reggelink. Giorgio is megjelenik végre. Derekát átölelem, de ő nem ölelget, csak fájdalja a fejét.

-Na mi az édes? Csak nem fáradt valaki? -Kérdeztem tőle viccelődve.

-Bálint, ne most kérlek... -Mondta majd egy szó nélkül leült az asztalhoz és enni kezdett. Nem megszokott viselkedés volt ez tőle. A már megszokott reggeli csókkal sem találkoztam. De nemcsak, hogy reggel nem kaptam se csókot se egy árva puszit, egészen délig még hozzám sem mert érni. Mit csináltam? Fájdalmat okoztam neki valamivel? Lehet, hogy nem szeret... Biztos csak túlreagálom... Remélem.

----------

Hát itt vagyok a várva várt résszel. Kis csavarok fellelhetőek, de ez még csak a jéghegy csúcsa...

Na addig is puszi<3 (Így hajnalok hajnalán)