Pedig én tényleg, tényleg, tényleg szeretlek... [Befejezett]

Egy szál vörös rózsa

Csak sírt és sírt... Utálom így látni. Nem is tudom mivel bánthattam megennyire.
Csak ne azzal! De, biztos, hogy azzal.

Giorgionak mindig elmondták a szülei, hogy ne szeressen senki mást, csak a lányokat. Ha egyszer is megpróbálná fiúval, a szülei nem tekintenék többé a fiúknak. Szomorú, hogy valakinek tényleg ennyire h0mofóbok a szülei, ráadásul pont neki!

_____________Pár perc múlva______________

Már lenyugodott, és sokkal jobban is kezel minden érintést. Ölelgetem, de még mindig nincs meg az önbizalma, hogy ő érjen hozzám. Hiába mondja, hogy rendben van, egyedül hagyhatom, de félek. Mi lesz, ha megpróbálná bántani magát?! És hogyha az én hibám lenne, sosem bocsájtanám meg magamnak.
„-Úristen, olyan vagyok mintha egy aggódó apuka lennék, vagy már is a férje... Mondjuk, tetszik az ötlet!”

Most éppen alszik, de még most is itt vagyok vele, tényleg nem szeretném hogyha baja esne.

-Bálint, -szólalt meg Giorgio- gyere ide légyszi! -Mondta, mire egy Pillantás alatt ott teremtem.

-Mi az szívem? Valamid fáj? Hozzak esetleg valamit?  -Kérdeztem tőle, mire csak megrázta a fejét.
Giorgio sohasem egy egyszerű eset, most is megmutatta nekem ezt, egy eléggé aranyos és tetsző módon.

-Adsz csókot? -Kérdezte, majd mielőtt válaszolhattam volna, megcsókolt. Imádom ahogy bánik velem, és ahogy "átver".

-Akár többet is, de most gyere! Aludjunk egy nagyot. -Mondtam, mire eléggé gyorsan beleegyezett, és szint bedőltünk az ágyba. Annyira szeretek vele aludni, hozzám búj, reggel kócos, de annál aranyosabb, és valamikor kis durcis, de csak az enyém ilyenkor.

-Akkor csak egyet! Tudod, hogy szeretem ahogy csókolsz, nem? -Tette fel a kérdést. Én rák vörösen állók, elgondolkodva azon, hogy csak most mondja ki először, és már többször is adott puszit, többször csókolt meg, és többször voltunk együtt ÚGY is! Nyilván, engedtem a csábításnak, ezért még hosszas percekig ostromoltuk egymás ajkait.
Kész csoda, én kerültem alulra, nem Giorgio. Úgy látszik, most már nem én irányítók. Megint kíváncsi kezek járnak, és halk, de egyre erőteljesebb nyögések is jönnek ki a szánkon.
És megint egy Messenger üzenet... Én gyorsan csekkolom, de nem nekem jött az üzenet, hanem Giorgionak.

-Majd később megnézem! Gyere vissza Bálint, akarlak! -És igen, megint megtörtént, egy este alatt 2x is. Élvezetes és remek.

----------------

Reggel van, valószínűleg már rég felkelt a nap. Szerintem még a többiek is alszanak. Giorgio itt szuszog a mellkasomon, kócos hajjal egy alsónadrágban, és a pólómban. Annyira aranyos, nem szeretném felébreszteni. Én felkelek, felöltözöm, és magamhoz veszek egy vászon táskát. Belerakok pár fontos cuccot, fogom a pénztárcám és majdnem kilépek a szobából. „Elmegyek boltba, veszek reggelit, és neked egy kis meglepetést is.” Írom rá egy cetlire, amit egyenesen Gyuri telefonja mellé lerakok, majd tényleg kimegyek a szobából.
Ahogy sejtettem, mindenki mélyen alszik. Barniék ajtaja egy kicsit nyitva maradt, és ahogyan látom, a föld tele ruhákkal. Úgy látszik nekik is megvolt a jó estéjük. Zsombor már lent teázik, amíg Attila horkol. Lemegyek a lépcsőn, köszönök Zsombornak, elmondom hova és miért megyek és ténylegesen elindulok.
Meleg van. Mit vártam, hideg lesz? Pontosabban 27°C van, és reggel 8:35.
Körülbelül 10 perce indultam el és máris itt vagyok a boltban. Pékáruk, sör, és egy kis vitatigris belefér. Veszek Zsomának vegán kekszet és chipset, sőt még találtam tofu-t is szóval azt is viszek. „-Mit vegyek Giorgionak? Megígértem neki, hogy valamit hozok neki” -Gondolom, de eszembe jut, mennyire jó dolgok vannak a sétányon.
Jajj Bálint, de hülye vagy! Virágok! Giorgio imádja, ha virágot adok neki.

------------

Reggeli, vegán kaják, sör, vitatigris és a leges legszebb virág Gyurinak, minden megvan! Mondjuk nem tudom, hogy mit fog csinálni 1 szál vörös rózsával.

___________

Jó rövid, de a rész az rész!

Puszika<3💋💋