A Főnököm

3

Ma egészen nehéz napom van, sok minden jön be és sok mindent bíz rám, leterheltnek érzem magam, nem érkezem el végezni az egyik feladatot már van egy másik és egy harmadik, nincs tíz percem hogy ki fújjam magam. Ahogy az irodában ülök elég nyomott a hangulat, ő nem mond semmit én meg nem kérdezek, nem valami beszédes, és a tegnapi hangulata miatt nem is nagyon zavartam, vagy nem mertem.

Nem tudom hogy alap járaton ilyen e, hisz nem ismerem még, de remélem hogy az a biztató személyiség az ami marad, amit meg tapasztaltam amikor ide jöttem, amikor be léptem először az iroda ajtaján csak ámultam, a le tisztult helyiség, a főnököm széke mögött el terülő nagy ablakok, amelyek a lábadtól egészen a mennyezetig érnek, csak ebben az irodában van ilyen, és a kilátás valami elképesztő.

A tágas helyiség amiben mozoghatok, megnyugtatott a tudat hogy lesz terem és nem egy zsúfolt kis iroda szobában kell el tengetnem a napjaimat, meg nyugtatott a férfi jó modora, a kisugárzása, az ahogyan kommunikált, minden szavából ki sütött a magabiztosság, a tudatosság, az hogy meg tudja adni nekem azt a biztonságos hátteret amire szükségem van ahhoz hogy még csak eszembe se jusson hogy el veszíthetem az állásomat egyik pillanatról a másikra.

- Min töpreng ennyire? - Hallom meg a hangot mire fel kapom a fejem. Észre veszem hogy meg állt a kezemben a toll és csak merengtem a semmibe.

- Bocsánat, csak a fáradtság teszi. - Mosolyogtam rá kedvesen.

- 10 perc szünet, mehet. - Mondta majd vissza vetette tekintetét a papirhalomra ami előtte foglalt helyet.

Fel álltam a székből és ki nyújtóztam egy kicsit, le mentem a konyhára és csináltam két kv t, ezután visszafelé vettem az irányt.

- Sky. - Hallom meg Lisa hangját magam mellett.

- Szia Lis. Ne haragudj ma nem sok időm akad. - Mondom fáradtan.

- Azt látom. - Néz a kezemben levő egyik csészére amit tudja hogy kinek szánok.

- Oh ezt nem kérte, én viszem, látom hogy fáradt, nem kéri viszont ő sem mozdult ki még ma az irodából, szóval gondoltam kedveskedek egy kicsit. - Magyaráztam el neki.

- Óh nem lenne kétségem afelől hogy jó ötlet e ez, mármint ha másról lenne szó, de ő...- Kezdi, nem értem még mindig miért gondolja azt hogy megakarna bántani engem de remélem hogy nem fog, hisz ő jobban ismeri mint én.

- Akkor szurkolj nekem hogy ne legyen belőle gond, most megyek mielőtt még kihűlne. - Mondtam majd el köszöntem és vissza mentem. Ahogy be léptem az ajtón meg hallottam a férfi hangját.

- Skyler. Hozzon egy kv t.- Mondja de fel sem néz. El mosolyodtam, jók a megérzéseim.

- Hoztam. - Mondom, majd le teszem elé a kv t.

- Csupa meglepetés. - Néz a csészére, majd vissza vezeti a tekintetét a papírokra.

Az órámra pillantok, még van 5 percem, az ablakhoz lépkedek és kicsit meg szemlélem a várost, nagy felhőkarcolók, az iroda épületből látszik a felkerekedni készülő vihar, remélem haza érek. Ahogy nézem a felhőket éppen villámlik egy nagyobbat amit hangos dörgés kísér, a férfi fel néz majd az ablak felé fordul, fel sóhajt, neki sincs kedvére az időjárás.

- Nem szereti az esőt? - Szakad ki belőlem a kérdés.

- Az ilyen hosszú napokon mint a mai, kifejezetten ellenemre van, de a természetnek nem tudok parancsolni úgy ahogyan az embereknek. - Magyarázta, majd hátra dőlt a székén, mintha várná hogy erre mit reagálok.