A Főnököm

7

Másnap felébredve le zuhanyoztam, össze pakoltam majd el indultam a munkahelyemre, általában a kaja szüneteket Lisával töltöm lent de ma nem mentem le mivel sok volt a munka, a hasam sűrün jelezte hogy éhes vagyok, bár ezt Mr.Screw egy mondata törte meg, ami olyan görcsös állapotba kerítette a hasam hogy már nem kellett törödnöm azzal hogy éhes vagyok e.

- Skyler, át nézte a szerződést? És vissza hozta? - Teszi fel a kérdést, apám még szerencsére nem volt bent.

- Az a helyzet....hogy...van valami amiről beszélnünk kellene, de itt nem lehet. - Mondom mire össze húzza a szemöldökét.

- Ezt meg hogyan értsem Skyler? Baj vaj a szerződéssel? - Kérdezi.

- Én..ezt itt nem mondhhatom el. - Mondom csendesebb hangon.

- Miért nem? - Kérdez vissza, de ebben a pillanatban be lép az apám.

- Szép napot. - Köszönt. Én a tollamal csak felé intetem, jelezve ezzel hogy ő a problémám forrása, amit szerintem értett is, mivel nem kérdezett semmi többet.

Minden úgy ment ahogy szokott, ők úgy beszéltek egymással mintha nem lenne semmi gond, én meg görcsbe szorult gyomorral ültem végig a napot, a nap végén az apám el köszönt majd el ment.

Mikor végeztünk a munkával, a főnököm meg állt mellettem.

- Ha valami csendes helyet akar akkor jöjjön velem. - Mondta, így követtem őt egészen a kocsi ig.

El vitt egy eléggé elhagyatottnak tűnő helyre, majd meg állt a kocsival, feszült voltam, féltem attól hogy mit fog reagálni mind arra amit mondok neki.

- Hallgatom. - Adott utat ezzel nekem.

- Nem írhatja alá a szerződést. - Mondom ki mire rám néz.

- És ezt miért nem mondta el odabent. - Kérdezi.

- Mert ez nem ilyen egyszerű. - Mondom.
- Mert azt sem tehetné meg hogy ne irja alá. - Mondom mire értetlenül néz rám.

- Hogy tessék? - kérdez vissza.

- Apa meg fenyegetett. - Kezdek bele.

- Mit mondott magának? - Kérdezi.

- Anyát fogja bántani ha nem írja alá, ha fel bontja vele a kapcsolatot, akkor őt fogja bántani. - Mondom halkan, és nem nézek fel rá, nem merek.

- Honnan tudja hogy meg tenné? - Kérdez megint.

Fel húzom a csuklomon a ruhám ujját ezzel szabad rá látást adva a bekékült részre a kezemen.

- Nyomatékosította, ezért nem akartam ben mondani, mert nem tudom kitől hallja vissza, vagy hogy mit lát és mit nem, nem tudom hogy mikor vagyok tőle biztonságban. - Mondom, meg érzem a kezét az állam alatt, arra kényszerit hogy a szemébe nézzek.

- Miért nem szólt hamarabb? - Kérdezi.

- Nem akartam bele keverni, azt hittem meg oldom, semmi köze az egészhez, de már nem tudom mit tegyek. - Mondtam őszintén.

- Először is, teszünk róla hogy az édesanyja biztonságban legyen, azután pedig elintézzük az apját, velem senki sem szórakozzhat Skyler, ezt jegyezd meg. - Mondta komolyan a szemembe nézve.

Ezután haza vitt, azt mondta hogy holnap mindent a helyére teszünk, gondolom minél hamarabb rendezni akarja a dolgot, de félek, féltem anyát, nagyon.

Az éjszaka szinte csak forgolódtam, nem tudtam aludni, ahogy be értem a munkába fel hívtam anyát.

- Szia anya. - Szia kicsim.
- El mondanád miért vannak őrök a házam előtt, és hogy miért nem engednek ki? - Kérdezi, őrök?

- Anya, apa meg fenyegetett, nem csak engem hanem a fönökömet is, és azt mondta bánt téged ha nem teszem amit mond, szeretnénk el intézni a dolgot, de féltem hogy oda megy és bánt ezért vannak ott hogy vigyázzanak rád. - Magyaráztam neki.

- Istenem kicsim, ugye minden rendben lesz? - Kérdezi tőlem aggódó hangon.

- Igen anya, minden rendben lesz, de most le kell tennem. - Mondtam.

- Rendben kicsim.

- Szia anya. - Köszöntem majd le tettem. Ezután be mentem az irodába.

- Jó reggelt. - Köszöntem.

- Jó reggelt. Most hogy az anyja biztonságban van, és persze maga is, mindent el intéztem, az apja 5 percen belül meg kapja a levelet miszerint bontottam vele minden kapcsolatot és minden más tervezetet el vetettem amit meg beszéltünk.
- Ó és majdnem el felejtettem, feljelentést tettem, beperelem, és a végén pont itt fogja találni magát ahol látni akart. - Mondta komoly tekintettel, amire hirtelen azt sem tudtam mit mondjak.

- De addig szabadon lesz. - Jön ki az első agasztó mondat a számon.

- Igen, de nem megy a közelükbe higgyen nekem. - Nézett rám biztatóan. Le ültem a székemre és próbáltam fel dolgozni az egészet, hinni abban amit mondott, de neki sincs mindenhol szeme, rossz érzésem van.

Megrezzen a telefonom amit meg is nézek.

Ismeretlen szám: Kinyirlak.

- Meg kapta. - Mondom ki hangosan amit amúgy nem akartam.

- Nem lesz baj, bízzon bennem. - Mondta komolyan nézve engem, de ki ne félne egy ilyen helyzetben.

- Próbálok, nem haragszik hogy ilyen helyzetbe kevertem? - Kérdezem félve.

- Nem kevert semmilyen helyzetbe, ő kevert minket ebbe a helyzetbe, nincs miért haragudni magára. - Mondta.

- Köszönöm. - Néztem rá hálásan.

A nap viszont ezután hamar telt, anya biztonságban volt és én is haza mentem, csak arra nem gondoltam, mi van ha rajtam áll bosszút? Miért mentem haza nyugodtan?