A Főnököm

9

Amikor fel ébredtem nem tudtam szinte mozdulni sem, fájt mindenem és alig éreztem a külvilágot. Nehezen elő szedtem a telefonomat. Oldalt feküdtem, magam mellé tettem majd fél kézzel mivel a másikat nem éreztem el kezdtem nyomni a billentyűzetet. Nem tudom mért neki írtam, ösztön volt, valahogy éreztem hogy látni fogja.

Me: Segíts.

Alig bírtam nyitva tartani a szemeim.

Erre csengett a telefonom, lassan el húztam a zöldet mire meg hallottam a hangját.

- Jól van?

- Sky, hall engem? - kérdezi aggódva, hallom hogy megy a kocsija.

- Nem..- nyögtem ki nehezen.

- Maradjon itt, megyek, mindjárt ott vagyok. - mondta és hallottam hogy aggódott miattam.

- Hallasz engem Sky? - kérdez.

- Igen. - mondom halkan. De már annyira folytatgatott a sírás hogy nem bírtam.

- Sss. Semmi baj mindjárt oda érek. - próbált nyugtatni.

- Nem.....nem érzek semmit. - mondtam halkan.

- Ezt hogy érted?

- Sky?

- Segíts- sírtam neki.

- Megyek kislány megyek. - mondta majd hallottam ahogy jobban felbőg a motor.

Már csak arra eszméltem fel hogy ki nyílik a lakásom ajtaja, hallom a léptek hangját majd érzem hogy valaki hozzám ért. Fel vezettem rá könnyes szemeim, itt volt.

- Istenem Sky. - hallottam hangját.

Hallottam ahogyan mentőt hív.

- Mi történt veled? - kérdezi és szinte hozzám sem mer érni, nem láthattam magam, de ha így reagált nem lehettem kellemes látvány. Megint fel sírtam, hogy tehette ezt velem.

- Semmi baj, már jön a mentő, rendben leszel. - nyugtató próbált lenni, most örültem hogy itt a férfi, hogy ismerem.

- Apa. - nyöszörgésként jött ki a hangom.

- Mi? Mit szeretnél mondani? - kérdezte.

- Apa....tette. - mondtam nehezen de azt hiszem meg értette.

- Ne aggódj nem marad büntetlenül. - mondja nekem majd meg simította a fejemet.

Hallottam ahogy ide érnek a mentők ahogy hozzák a hordaágyat, de már nem nagyon érzékeltem semmit, mindenem zsibbad, és egyszer csak sötétség lepett el.