A Főnököm

16

Reggel fel kelve le zuhanyoztam, ezután fel vettem egy laza felsőt egy szintén laza nadrággal, mire le mentem már Merdok lent volt és a reggelim is az asztalon volt.

- Jó reggelt. - Köszöntem.

- Jó reggelt. - Köszönt ő is.

- köszönöm. - Utaltam ezzel a reggelire ami engem várt.

Miután meg reggeliztem, kicsit rendbe tettem a lakást és mivel anya nagyon szerette a carbonarat igy azt készítettem, mikor végeztem mindennel kissé fáradtan huppantam le a kanapéra, még van 2 órám míg anya jön, addig kapcsoltam egy kis zenét, eközben pedig Merdok is le ült mellém.

- Figyelj nekem még el kell intéznem egy üzleti ügyet, azután vissza jövök, remélem nem baj ha az elején  nem leszek itt. - Nézett rám.

- Dehogy menj csak.  - Mosolyogtam rá, jól esett hogy meg kérdezte.

- Kitettél magadért, remélem tudod. - Mondta és adott egy csókot a homlokomra.

- Hát, fontos a jó első benyomás ugye? - Néztem a szemébe.

- Mindenképpen. - Válaszolt. - Nekem mennem kell, legyetek jók. - Mondta majd miután adott egy gyors puszit el ment.

Furcsa ez a helyzet, próbál közel kerülni, de nem akar tolakodó lenni, látom rajta hogy vannak visszatartásai de azt hiszem jó okkal, nem akar sok lenni, és talán most pont erre a vissza fogott tempóra van szükségem, mármint lelkileg eléggé instabil vagyok a történtek miatt, viszont remélem hogy hamar túl leszek rajta.

Egy órával később átöltöztem és már hallottam is a csengő hangját, ahogy ki nyitottam anya széles mosollyal állt az ajtóban, be invitáltam majd szoros ölelésbe vont.

- Szia anya. - Köszöntem kedvesen.

- Szia kicsim, jó látni hogy jobban vagy, hogy érzed magad? Minden rendben? - Kérdezget azonnal és én örülök, úgy érzem szükségem van egy mély beszélgetésre.

- Gyere menjünk a konyhába. - Mondom majd oda vezetem és asztalhoz ültetem, előtte persze a kabátját le veszi és én felakasztom.

Szedtem neki enni majd elé tettem, ezután én is szedtem magamnak, miután ettünk be ültünk a nappaliba.

- Nos a kérdésedre válaszolva, jól vagyok, bár néha rosszat álmodok még, és néha félelemérzetem van, de jobban vagyok. - Mondom egy kis mosollyal.

- Remélem mi hamarabb túl leszel rajta. - Mondta meg fogva a kezemet.
- És ti jól ki jöttök? - Kérdezi anya.

- Anya szeretnék mondani valamit, rólunk. - Kezdek bele.

- Rólatok? - Kérdezett vissza meglepetten.

- Igen. Szóval..

Merdok:

Hamarabb vissza értem mivel az ügyfél nagyon rugalmas volt és hamar közös nevezőre jutottunk, éppen be nyitottam az ajtón és mentem volna a konyha felé mikor meg hallottam, hogy Skyler rólunk akar beszélni. Tudom hogy nem szép, de hallani akartam.

- Tudod amióta itt vagyok, változtak a dolgok, mármint bennem, tudod mindig kerestem valamit, valamit amit sosem találtam meg, és sosem értettem miért. - Kezdett bele Skyler amit nem értettem.

- Ezt hogy érted? - Kérdezi az anyukája.

- Tudod meg találtam, azt hiszem ez az a hely ahol jól érzem magam, itt valahogy minden más, vele mind olyan könnyen megy érted? Valahogy úgy tudnám ezt ki fejezni, ha muszáj lenne se tudnék el menni, mert...mert ragaszkodom hozzá. - mondta és el mosolyogtam magam a szavai hallatán, hasonlóan érzek én is.

- Tehát szereted őt? - Kérdezi az anyja.

- Talán még nem mondanám azt hogy szerelmes lennék, de azt tudom hogy ha van egy valaki a világon, aki miatt úgy érzem hogy képes lennék meg próbálni, akkor azt akarom hogy ő legyen. - Mondta és valamiért erősebben dobbant a szívem. Az őrületbe kerget.

- Csak egy valamit kérek lányom, vigyázz magadra, nem vagyok biztos benne hogy ha még egy sérülés érne, akár belül is....szóval...csak aggódom érted, szeretném ha végre minden rendben lenne, és nem akarom hogy újra bajod essen, de mindennek ellenére örülök ha tényleg úgy érzed hogy ő az akit kerestél. - Mondta kedvesen az anyukája.

- Vigyázok, ne aggódj nem lesz baj. - Nyugtatta meg.

Ezt az alkalmat választottam arra hogy be lépjek a szobába.

- Sziasztok. - Köszöntem ahogy be léptem.

- Szia. - Köszöntek, Skyler egy széles mosollyal fogadott.

- Hogy van? Úgy látom eléggé le köti a munka. - Nézek az asszonyra.

- Oh jól vagyok, így hogy már tudom a lányom is rendben van, és igen sok a munka de legalább el foglal, nem agyalok feleslegesen. - Mondta egy kis mosollyal.

- Megértem, ez tűnhet a legjobb módszernek. - Helyeslem. Én is ezt csinálom, ha valami nem sikerül, vagy valami történik a munkába temetkezés visz túl rajta, bár ilyenkor mindenkit kizárok magam körül, talán ez mások szemében rossz, de így könnyebbnek tűnik.

Skyler anyukája nagyon jó fej volt egész végig, jól el beszélgettünk mindenről, miután el ment még a kanapén ülve beszéltünk.

- Egyébként, jól fogadta kettönket. - Mondta, oh ő nem tudja hogy hallottam, már meg is feledkeztem róla.

- Valóban? Azt hittem lesz kikötése, mivel mikor ide jöttél sem volt túl lelkes. - Mondom, és ez ténylegesen meg fordult a fejemben, egészen addig míg nem hallottam őket.

- Igen, én is ezt hittem, de csak aggódik miattam. - Mondja és a poharát nézi.

- Meg van rá az oka azok után ami történt. - Mondom mire fel néz rám.

- Igen, tudom. És, azt hiszem kész vagyok...- Mondta és sejtettem hogy mire gondol de mégis úgy éreztem meg kell kérdeznem, nem voltam biztos benne.

- Mire vagy készen pontosan? - Kérdezem őt.

- Le zárni ezt az egészet, és ki állni apám ellen. - Mondta, láttam az enyhe félelmet a szemében, de az elszántság is ott csillogott.

- Remélem tudod hogy mindenben melletted állok. - Mondom a szemébe nézve.

- Tudom, és elmondhatatlanul hálás vagyok. - Mondja őszintén.

- Gyere ide. - Kérem, mire le teszi a poharát majd mellém lép. Meg fogva egyik kezét irányítom, és oldalasan az ölembe ültettem.
Egyik kezemet az arcára simítottam, ahogy fel nézett a szemembe össze kapcsolódott a tekintetünk, és innen már nem tudtunk szabadulni egymástól, el vesztem és mégis tudtam hol vagyok, ismeretlen mégis ismerős érzés, el veszi az eszem.
Az ajkaira hajolva lágyan megcsókoltam rögtön viszonozta is, és éreztem hogy most közelebb kerültünk egymáshoz.