𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

07

lábaimat jártatva ültem s kezeimet a kormányra fogva nézelődtem jimin után keresgélve. hiába mondta, hogy szívesen veszi igénybe a tömegközlekedést, hogy lakásomhoz érjen mégsem hagyhattam.

munkahelye parkolójába járattam a járművet hiszen nemrég üzenetbe öt percet írt viszont már jócskán tizenöt is eltelt én pedig a türelmetlen természettem megáldva csak egyre idegesebb és idegesebb lettem.

a kulcsot kikapva szálltam ki majd zsebemből elokotorva a cigarettámat gyújtottam rá. néha a bejárati ajtó felé néztem de próbáltam nem egy megszállott ürgének tűnni szóval inkább csak meredtem magam elé miközben füstfelhőben álltam míg nem két kezet éreztem a hátam mögül amint átölel.

kuncogás ütötte meg a fülem így hátrafordultam s  a szőke hajkorona mögül egy csillag szemű szépség nézett vissza.

jimin közelebb hajolt majd egy apró csókocskát nyomott számra amit nem tudtam hova tenni. mégis mi ütött belé?

— ne haragudj.. yoongi elkapott még pár papírmunkával — bigyesztett míg én csak nagyokat pislogtam rá.

megköszörülve a torkom szívtam utolsókat a rúdból majd eldobva tapostam rá és meggondolatlanul vezettem kezemet arcára, hogy ujjbegyemmel simogatni kezdjem a felületet.

— sokat vártál..? — kérdezte

— nem, egyáltalán nem.

bólintott majd pironkodva ám de belebújt érintésembe ami megmelengette a lelkem. furcsa érzés kerített hatalmába így lassan leengedtem a kezem.

— nem volt időm főzni.. szeretnél valahol vacsorázni? vagy.. rendelhetünk hozzám.. — kezdtem bele

— főzhetünk nálad együtt?

mi?

—nincs ahhoz kicsit későn? — nevettem el magam— mire bevásárolunk és..

— kérlek.. — szakított félbe — valami egyszerűt..

sóhajtottam majd beletörőden bólintottam mire ő hatalmas vigyort víritva fogott kezemre.

mégis hogy mondhatnék nemet neki?