𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

09

ha jimin velem szeretett volna lenni igennel feleltem, ha együtt akart aludni akkor engedtem, ha valamit csinálni akart , belementem s így ment hetekig.
akármit ejtett ki csinos ajkain belementem mert képtelen voltam elutasítani és jól esett közelsége.

a csók vagy szex is csak akkor történt meg amikor ő kezdeményezte ezen kívül csak apró gyengéd érintéseket tettem.

valami megváltozott köztünk én pedig kezdtem egyre kényelmetlenül érezni magam hiszen a szüleim is észrevették az egyéniségemen azt a hatalmas levakarhatatlan mosolyt amit a vele váltott üzenetet vagy kisebb hívások után hagytam magamon ameddig nálunk tartózkodtam.

— ezt nem hiszem el.. — sóhajtott nagyot a szőkeség mellém vágva a telefonját túrt tincseibe.

kérdően emeltem rá tekintetemet hiszen kevés olyan dolog lehetett ami péntek este elrontja az ember hangulatát.

— csak a munka, holnap is be kell mennem mert a csoporttársam elutasította, hogy túlórázzon és persze, hogy csak engem lehet elővenni. — magyarázta.

programunk lett volna..

— jó nagy fasz. — bólogattam egyetértően ő pedig nyügősen dölt mellém és bújt hozzám. — elvigyelek reggel? legalább egy órával többet aludhatnál

— nem fontos. — dünnyögte.

szomorú mosolyra húztam ajkaimat, jimin tényleg tényleg rengeteg időt töltött munkahelyén s sajnos az utóbbi időben akarata ellenére is hiába volt munkamániás amit én egyáltalán nem értettem.

tudtam, hogy már fiatal kora óta az egyedülállóságra hajtott még az egyetem mellett is folyamatosan dolgozott így fent tudta tartani magát viszont emiatt rengeteg olyan dologból maradt ki amit abban a korosztályban át kell élnie mindenkinek s ez úgy tűnt most sem változott.

miközben hozzám bújt gyengéden feltűrtem felsője alját s gyengéd körkörös mozdulatokkal kényesztettem porcelán bőrét mire egy jóleső szuszantás után fentebb tornázva magát hajolt ajkaimhoz s nemes egyszerűsséggel érintette össze sajátjával. szinte már rajtam feküdt de nem zavartatva magát ült rám s folytatta megkezdett cselekedetét.

egyik kezemet derekára vezettem míg ő arcomat fogta közre ezzel méginkább elmélyítve csókunkat.

szinte elvesztem benne és nem tagadom, jimin jól csókolt. telt ajkaival kellemes illatával és ezzel a lassú mégis követelőző tempójával lehetlenné tette, hogy az ember ne akarjon többet.

— miért szedted ki a piercingedet? — húzodott el s nézett szemeimbe.

csak vállat vontam.

— nem éreztem már magaménak.. miért? ennyire tetszett? — mosolyodtam el ő pedig nagyokat bólogatott.

akkor ezen ne múljon, miatta visszarakom.

_________
aki még olvassa ezt a könyvet annak hatalmas bocsánatkérő üzenet.
visszatért minden ötlet a fejembe :)
nyárnyárnyár.