𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

06

a csókot megszakítva vezetett a hálószobáig én pedig ostoba módon követtem őt. mohón csaptam le ismét párnáira s vezettem kezeimet derekára, hogy közelebb vonhassam magamhoz. testünk összeérése ő lágyan felsóhajtott majd fülemhez hajolt.

nem mondott semmit, nem vont kérdőre inkább csak belém csimpaszkodva simogatta fürtjeimet én pedig magamhoz öleltem szorosan. fejét mellkasomhoz döntötte s éreztem ahogyan elmosolyodik.

reményt adtam neki ismét.

jimin buksiját felemelve kapcsolta össze tekintetünket amiből szimpla kérdőjeleket véltem felfedezni. ujjaimmal feltűrtem a pólóját majd lágyan kezdtem el simogatni puha bőrét mire ő megrezzent de nem húzodott el s inkább átadta magát az érzésnek.

— későre jár.. — motyogta a fiú.

lágyan bólintottam remélve, hogy veszi a célzásomat. szerettem volna itt maradni és vele tölteni az éjszakát bármilyen érzéki dolog nélkül de féltem, hogy maradásommal megint összezavarnám így csak elléptem tőle.

— mi lenne ha holnap átjönnél.. együtt vacsoráznánk majd valami csöpöngős szart nézve elaludnánk..? hm?

jimin gondolkodott.

alig bírtam visszafogni magam hiszen minden egyes porcikája vonzó volt. annyira nehezemre esett nem hozzáérni és csak most realizáltam mennyire is hiányzott számomra.

— 6 óra.. ott leszek.