𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

11

a feszültség csak úgy nőtt bennem s akármennyire próbáltam úgy tenni mintha nem zavart volna a szituáció képtelen voltam eltemetni magamban az egészet.

— csak mond el neki jeongguk és kérd meg, hogy álljon le. te is tudod, hogy tisztában van a "haverom párja tabu" dologgal. — mondta namjoon míg én csak az előttem lévő üvegasztalra meredtem miközben a kezemben a dohányom magától égett.

— de nem a párom, ez itt a lényeg. — hajoltam előrébb és hamuztam le.

— könyörgöm neked vagy te csapod már magad pofán vagy én foglak. — sóhajtott gondterhelten.

annyira zavarodott voltam. évekig más tudatban voltam, máshogy éltem és az utóbbi hónapban teljesen kifordultam önmagamból és ez megijesztett. azt se tudtam hogyan kéne kezelnem vagy egyáltalán hogyan dolgozzam fel ezt az egészet. a családomban sosem volt téma a szexualitás de nem hittem, hogy a szüleim jó szemmel néznék ha a legfiatalabb fiúk akit szinte a szemük fényének tartanak haza állítana egy vele azonos neművel s benyögné, hogy az ő igazi.

nem voltam képes tovább hazudni önmagamnak hiszen már jó ideje megváltozott az ahogyan jiminre tekintettem vagy valami olyasmi.

ő volt az első férfi akivel testileg és lelkileg ilyen szinten kapcsolódtam de képtelenségnek tartottam, hogy ilyen korban alakuljon ki bennem ez a vágy. mármint ez lehetetlen, nem?

— min gondolkodsz? — nyúlt az asztalon lévő dobozhoz és vett a szájába rúdat namjoon.

az erkélyen ülve kellemes hüvős levegő fújta meg arcomat és akaratlanul hunytam le barnáimat de csak is egy dolog járt a fejembe.

egy valaki.

— szer..— haraptam el a szót majd temetkeztem tenyereimbe.

éreztem magamon barátom tekintetét de nem erőltette, hogy beszéljek. helyette gyengéden hátamra simított majd megveregetve azt állt fel, hallottam hiszen a szék is hátrébb csúszott.

— ne szégyelld azt aki vagy jeongguk, megérdemled, hogy kifejezhesd önmagad.

s ezzel magamra is hagyott.