𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

13

j i m i n

jeongguk.

az egyetlen dolog ami a fejembe járt az jeongguk volt.

bár lehetővé is tette, hogy így legyen.

számos üzenet, ajándék névreszólóan ha pedig nem az akkor megjelent. de nem közelített meg, nem szállt ki az autóból, nem volt tolakodó. mindent éppen úgy csinált, hogy érezzzem a sajnálatát.

ami nem volt.

"ettél már?

"hogy telik a napod? szerdánként szerencsére éppen annyira vagy fáradt, hogy megtudj még nézni egy filmet. ma mire esett a választás?"

"ha nem alszol ne koffeint igyál. a kávézó nélküled is megél."

és hasonlók.

nem csak a fejem fájdult bele a szánalmas próbálkozásaiba hanem a lelkem ami hűen ragaszkodott hozzá. kár lenne tagadni a nyilvánvalót, én őszintén szeretem őt.

jeongguknak volt egy karakteres megjelenése. a tetoválásai, az ékszerek az arcán emellé a mindig tökéletesen beállított haj és gondosan kiválasztott illat. mélybarnái és halvány mosolya tette még vonzóbbá ha az ember nem az ingben feszülő izmos karjait figyelte. a  látszat megfelelő volt oly annyira, hogy sokan mások is hasonló érzelmeket tápláljanak mint én.

viszont idővel kibukik az ember igazi éne.

és ez vele sem volt másképpen.

jeongguk nem olyan volt mint amit az emberek hittek, nem volt olyan derűs és kedves. nem volt tisztelettudó és önmagán kívül nem is érdekelte sok minden de ő így nőtt fel. legalábbis ezzel szerette magyarázni azt a dühöt amit másokon vezetett le.

de velem

úgy éreztem, hogy velem más.

velem

mintha

gyengédebb lett volna.

velem mintha

szeretett volna beszélni

lenni

és csak úgy élni.

jeongguk ne hazudj többet kérlek.

_______
éldegélek úgymond.
sok a munka???