𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

04

mintha meg se történt volna, kerültem jimint.
nem fogadtam hívásait, nem foglalkoztam az üzeneteivel sőt azt is elutasítottam amikor a házam előtt vont kérdőre tetteim miatt. egyszerűen nem volt hozzá gyomrom de mindezek ellenére tudtam, hogy nem ez a helyes mert minden alkalommal én kezdeményeztem s ezzel bántottam mégsem utált meg.. hetekig kitartott emelett.

"makacs vagy.."

ez volt az egyetlen dolog amit namjoon mondott.

"sokat segítesz" fordítottam el a fejemet miközben dohányoztam. próbáltam az égő rúdra koncentrálni de ezer meg egy gondolat cikázott a fejemben. "ezt nem olyan könnyű.."

"tudom, egész életed a nők körül forogtak és jött egy férfi aki felé érzéseid vannak."

"nincsenek érzéseim!" csattantam fel.

még felmerült gondolatnak is nevetséges.

"áthívtad magadhoz."

"mert barátok vagyunk!"

"megcsókoltad"

hallgattam.

"majd lefeküdtetek.." sóhajtott "nem is egyszer.."

"érzelemmentesen" dünnyögtem

namjoon felnevett.

"ő nem olyan mint a többi"

mégis miről beszél.

"ő nem nő, ne kezeld úgy."

______________
aaaaaaaa