𝗣𝗔𝗧𝗛𝗘𝗧𝗜𝗖

08

— már főzöcskéztek is? milyen nyuszi lettél — vágta oda yoongi mire namjoon elnevette magát. szemet forgatva nyúltam poharamért aminek aljába természetesen a barátom által kreált alkohol foglalt helyet.

— csak kedves voltam.. — mormogtam majd lehúzva az italt grimaszoltam. erős volt.

— ja, én is kedves vagyok ha kapok cserébe valamit — vágta rá a menta.

elmosolyodtam. igaz is, yoongi mindegy alapú ember. akárkivel összeszűri a levet ameddig az illető nem gondolkozik komoly dolgokban. a szülei válása miatt egy jó ideig elutasítja még a gondolatát is ennek mivel túlságosan mélyen érintette.

— jó nektek, elvagytok.. én pedig azon aggódom megcsalnak-e vagy sem.. — sóhajtozott namjoon.

ő kapcsolati ember volt és túlságosan hamar bocsájtó és ez a lány olyan szinten elcsavarta a fejét, hogy kilátástalan volt a helyzet. akármit tett ő elnézte neki.

— picsába is mit vártal? egy bárban ismerted meg.. nem meglepő, hogy egy lotyó. — háborodott fel yoongi

— nem az! — válaszolta neki

— szerezz inkább valami egyszerű nőt mint jungkook, fôzzetek majd dugjatok.

ráemeltem namjoonra a tekintetem aki viszonozta azt.

— nem nő.

yoongi szemei kikerekedtek majd kezeit összecsapva kezdett nagy nevetésbe.

— mekkora vicc! — nyugtázta. — ma elemedbe vagy.

— yoongi ez nem vicc. — feleltem

ekkor abbahagyta az előbbi cselekményét majd rám nézett.

— te? a nő faló jeongguk aki még anyám munkatársait is megkörnyékezte unalmába?

bólintottam.

yoongi ekkor elkomolyodott.

— szóval.. együtt vagytok?

— nem.

— akkor?

— nem tudom..

— mi az hogy nem tudod? kavartok?

— nem, semmi ilyesmiről szó nincs.

— akkor? mi ez?

— egy hiba, yoongi.

a rohadt életbe is mit kéne tennem, hogy visszafordítsam ezt?