Rózsát a rózsának

7. Szirom

Egy kádban lenni a szerelmemmel mesés dolog.

Pont, mint rózsaszirmok között fürödni, és érezni azok illatát. Hozzájuk érni, az arcomhoz emelni, végigcsókolni őket. Egyből a páromra néztem, elmosolyodtam, majd hívogatón kitártam a kezem. Ő ösztönösen csúszott közelebb hozzám, majd fejét a fedetlen jobb vállamra hajtotta, és mellkasom simogatta.

A tiszta vízben láttam kecses alakját, amint szép teste végignyúlik a kádban, s minden porcikája engem keres, az én bőrömhöz ér. Jó érzés, határozottan jó. Mint a mennyekben lenni, olyan, egyfajta könnyed lebegés. Szeretve lenni és szeretni, egymást, azt, akiért a szívem dobog, és ő is ezt teszi a saját választottjával, velem.

Igen, én vagyok az. Habár kételkedtem benne, úgy éreztem, nem lehetek az övé, a kapcsolatunk mindent túl élt. És tessék, megérte, mert minden hétvégéhez hasonlóan most is egy kádban tengetjük a napunk, rózsaszirmokban fürdünk, illatos olajokkal tápláljuk egymást. Közben pedig összebújunk, többnyire csendben, élvezzük a másik közelségét.

Vannak szavak, amiket jobb nem kimondani, élmények, amiket nem szabad elmesélni, de itt semmi sem számított. Bármit mondhattam neki, ő meghallgatott, és ugyanígy tettem én is, mikor szólásra nyitotta a száját. Mert csak mi voltunk itt, ketten, két szerelmes, egy házaspár.

És olyan régóta vagyok már vele, de mégsem bánom, hogy megkértem a kezét. A legjobb döntés, mind közül. A szívem már attól kihagy egy ütemet, ha ránézek, nem beszélve arról, hogy az esküvőn egyenesen elájultam. De a házasságunk első csókját így is úgyis az ő ajka pecsételte meg, mikor látta, jól vagyok.

Ezért tartunk ki egymás mellett, mert megéri. Itt vagyunk ketten, még mindig fülig szerelmesen, annyi év után is, pedig azt mondták, felejtsem el őt, neki pedig pont ugyanezt tanácsolták. Azonban itt a kádban nem mondhatta meg nekünk senki, hogy mit érezzünk, vagy gondoljunk. Csak mi voltunk ketten, a szirmok között, ezernyi illattal és közös emlékkel körülvéve. Én és a szerelmem.