Rózsát a rózsának

24. Tűz

Legtöbbször a szerelmet a tűzhöz hasonlítgatják, mert olyan forró meg heves. Néha pedig annyira gyors, hogy elsuhan, még mielőtt az ember észbe tudna kapni. A láng elillan egy másodperc alatt, észre sem lehet venni.

Aztán van az, ami olyan, mint a rozsda, lassan alakul ki, de sokáig tart, szinte sosem ér véget. Ez egy másik út, viszont kinek mi kell, nem igaz? Van, akinek egy gyors menet az ágyban, egy perzselő kapcsolat, másnak meg az elnyújtott, hosszan tartó szerelem.

De talán az már nem is szerelem, mert az szeretetté alakul. Azonban az első pár év és hónap dönti el, mi lesz egy kapcsolat végkimenetele. Aztán kell egy dolog: az őszinteség. Na, ez a cucc határozza meg az egészet, ha nincs meg, a kapcsolat csak addig tart, amíg ki nem derül az igazság.

Meg ott van a szimpla prűdség, feszélyezettség. Minek lennénk együtt valakivel, akivel nem merjük megtárgyalni a fontosabb témákat? Az ilyen kapcsolatok szimplán hülyeségen alapulnak.

És kútfőből még egyet tudnék előhúzni: az olyan szerelmet, amiben valaki érdekeltebb, mint a másik. Na, én is ilyenbe kerültem.

Hiszen beleszerettem a srácba, időt töltöttem vele, aztán ő meg eltűnt. Amikor azt mondtam, nem állok még készen az első alkalomra, csak erőlködött, tegyem meg, rohanjak hozzá, ne kerülgessem a sorsot, hanem tegyem a dolgom.

És mi a dolgom? Szerinte az, hogy az ágyban adjam meg, amire vágyik. Ha üvöltök a fájdalomtól, de neki jó, számára az is elég. Na, de én? Én le voltam szarva. Nem számítottam valójában, csak a játékszerének tartott.

Hát... rosszul tette. Mert én bizony nem féltem a nyakának ugrani, akármennyivel erősebb, megmondtam neki, hiába ígéri meg, többet lesz velem, ha hazudik.

Mert bizony azt tette, hazudott: egyenesen a képembe. Mindig volt valami oka, éppen tanul, vizsgát tesz, ismételnie kell, az anyja nem engedi. Akárhányszor megjelentem, a legtöbb, amit kaphattam egy jó éjt lehetett.

Amikor elmondtam neki, csak húzta az agyam, miért tette, állította, órákat töltene velem percek helyett, ha többet beszélne velem. De akkor miért tenné? Erre mi a magyarázatod, Brian?

Kapcsolatba bonyolódik egy olyannal, mint én, állítja, ő bújni szeret, közben valójában én akarok. Igazából B fel sem fogta, mennyit jelentett nekem az a kapcsolat. Hogy azért tébláboltam ott, mert én ténylegesen benne voltam.

Már mindegy, a szemébe vágtam az igazságot. A reakciója? Megkérdezte, hogy beteg vagyok-e, mintha valaha törődött volna velem. Biztos azt hitte, elkaptam valami súlyos szarságot, miközben az egyetlen pusztító betegség a szerelem, ami köztünk kialakult.

Szerencsére mára megoldódott a helyzet. Ő néha-néha visszatolta még a képét, üzikben próbált meggyőzni róla, komolyan gondolta a dolgot, lehetnénk barátok. Elzavartam. Minden egyes alkalommal, amikor jött, megtettem.

Mára jobb, sokkal. Archer törődik velem, neki számítok, ő nem akarta erőltetni az elsőt. Szerencsére Briannel sosem jutottam el arra a szintre, hogy az ágyába bújjak. A mostani sokkal jobb.

Úgy veszthettem el a szüzességem, hogy tudtam, biztonságban vagyok, és szólhatok, ha nagyon fáj. Mindig megkérdezi élvezem-e ezt vagy amazt, aztán keresi a megfelelő pontot, ami mindkettőnk számára a legtöbbet adja.

De nem csak az ágyban ilyen páratlan pasi. Arch elvisz randizni, virágot kapok tőle, így nem csoda, hogy ég a tűz. Ez amúgy ott rejlik a kisebb dolgokban is, azok érnek a legtöbbet: egy dicséret, pár szép szó, nyugtató érintések, ajakra lehelt csókok.

Ilyenek még az éjszakai összebújások, a közös tevékenységek. Nem szükséges nekem sok, hiszen lehet saját hobbija, külön barátai, nem feltétlenül kell kedvelnem mindet. Addig, amíg nem szemétkednek, megfelel mind.

Bár, Archert nem annak mondanám, aki rossz társaságba keveredne. Ő egy valódi művészlélek. Szokott festegetni, varrni, szobrászkodni, közben meg egy virágbolt tulajdonosa. Brian ezzel ellentétben drogozott, bandázott, tojt a fejemre.

Ezzel szemben manapság virágokat szedek, üvegházakba járok, botanikus kerteket nézegetek az új szerelmemmel. Mivel kirúgtak a korábbi állásomból, csatlakoztam az én drága páromhoz, hogy együtt nevelgessük, és adjuk el a növényeket.

Szóval, azt hiszem, jóra fordult az életem. Sőt, biztosan, tegnap megkérte a kezem. Már egy éve vagyunk együtt, ami nem feltétlenül sok, mégis én úgy érzem, elég idő ahhoz, hogy tudjam, ő az igazi számomra. Nem sok ilyet találni manapság.

Ezért természetesen igent mondtam, aztán elvitt vacsorázni. Azt mondta, nem ott akar eljegyezni, hiszen hasonlót csak a feltűnési viszketegségben szenvedők tesznek. Meg eleve, milyen kínos már felsülni egy olyan alkalomkor!

Szóval, igen, jól alakulnak a dolgok. Minden a legnagyobb rendben van köztünk, úgy érzem, megtaláltam a rozsdám a lángom helyett, a sokáig növekvő fát a villámcsapás erejéig tartó kapcsolat helyett. Meseszép ez az egész, sokáig ég, mint az olimpiai tűz.