Szeme akár az ametiszt, sima és csillogó. Szíve pedig a vaj, puha és kemény egyszerre. Ha melegben tartom, megolvad, krémes meg kenhető, míg a téli hidegben, a veszekedések alkalmával a sziklák erejével vetekszik.
Az enyém nem, azt inkább a fák lombkoronájához hasonlítanám. Amikor itt van, ő az én napom, akkor zöld hajtásokat ontok, viszont nélküle darabokra hullok, majd eltűnök. Ő pedig körforgásszerűen feléleszt, visszahozza a tavaszt, míg a nagyvilág elhozza az őszt és a telet, én meg elhullajtom a leveleim.
Ítélkezés, erőszak, halál, mind jelen van ebben az életben. Csúnya szavakat vágnak a fejünkhöz, mert bíztunk abban, hogy férfi férfit szerethet. Reménykedtünk benne, nem fognak ez alapján képet alkotni a gondolataikban, de így volt.
Az egész egy nagy csalódás, hosszú, a végtelenségig tartó tanulási folyamat, ami összetör, majd újra felépít. Néha elbújnék a mindenség elől, talán napokra dikerül, de aztán mindig rájövök, én vagyok a király.
Egy egész ország számít rám, a döntéseim nagy dolgokról döntenek, mégis gyenge vagyok. Simlok az én támaszom, az éjszakám, a nappalom, a szívem, a lelkem, minden egyes testrészem.
Elalvás előtt rajta gondolkodom, a múlton, a régi szerelmes napokon, amikor kettőnk még csak egy titkolt szerelem voltunk, mi kialakult szolgáló és herceg között.
Bizony, akkor még herceg voltam, azóta meghalt az apám, enyém lett a trón, a teher, ami a sosem kért rang adott nekem. Már elszökhettem volna vele, de mégsem teszem, miért nem? Futnom kellene, kéz a kézben, messzire, a tengereken lovagolva, egy messzi világba, egy újba.
Mégis, mikor meg tudom, ki lenne utánam a király, s rájövök, milyen lenne az élet szökdösve, megértem, mi az a bizonyos ok. Amikor pedig meglátom ezt a tökéletes arcot, kisimulva, boldogan, máris maradni akarok.
Mert minden fájdalom ellenére így jó, a vaj és a lombkorona, a kavics meg a csiszolt, hibátlan, csillámló ametiszt. Ez tesz minket boldoggá, hiszen ő az én támaszom és én vagyok az övé, drágakő a kacattal, örökkön örökké.
VOUS LISEZ
Rózsát a rózsának
Roman d'amourFiú és fiú között is más-más kapcsolat áll fenn, kinél jobb, kinél rosszabb. Vannak nemesek, mások rabszolgák, néhányuk szorgosan dolgozik, míg megint mások kellemesen heverésznek, és tudják, úgyis találnak maguknak párt. De kinek adatik meg az igaz...
