Enyém lett a világ legjobb pasija, és az első dolgom volt ezt Yoongival megtárgyalni mikor elérkezett a következő iskolai nap. Megint a tetőn ültünk, egymás mellett, az ebédünket fogyasztva.
- Szóval nyertél.- biccentett.- Én meg nem tudom mit kezdjek magammal.- sóhajtott fel.
- Miért?
- Nem fogod elhinni, de hiányzik valakinek a szeretete.- kezdte el kémlelni az eget.
- Én itt vagyok neked.- böktem oldalba a könyökömmel.
- De nem úgy, Kookie. Nekem kell valaki aki...
- Aki jobban szeret mint barát, ugye?- jelent meg egy megértő mosoly az arcomon.
- Igen.
Taehyung
szemszöge
Ebéd szünet volt, mikor az osztályomból megkérdeztem az egyik diákot, merre találom Jungkookot. Persze, hogy a tetőt javasolták, hiszen mindig ott tölti.
Elkeserítő volt, hogy mennyi mindent nem tudtam róla, de mégis vele akartam lenni minden percben. Ezért is indultam el, de mikor felértem, megláttam, hogy Yoongi átkarolva a vállát, dönti össze a fejüket. Hátulról nézve nem is volt olyan meglepő, de valamiért elfogott a féltékenység.
- Lassan kezdődik az óra, ti meg itt ücsörögtök.- szólítottam meg őket, mire mind ketten hirtelen eltávolodtak egymástól és rám néztek.
- Jó napot tanár úr!- köszönt Yoongi.- Akkor én megyek.- kacsintott Jungkookra, ezzel növelve bennem a pumpát.
Mikor el akart haladni mellettem, megfogtam a felkarját és közel hajoltam a fiúhoz.
- Vedd le a szemedet róla.- suttogtam.
- Más miatt kéne aggódnod, Tae.- nézett a szemembe.
Egy dolgot nem tudott rólunk senki sem. Yoongi nem csak a diákom volt és nagyon jól tudtam, hogy megvan rá az esély, hogy ugyan úgy látja Jungkookot ahogy én is.
- Mire gondolsz?
- Ki tudja.- rántotta ki a karját, majd otthagyott minket.
Jungkook mosolyogva lépdelt hozzám, s miközben végignéztem rajta, egyre biztosabb lettem benne, hogy nekem ő kell. Nem is fogom senkinek se engedni, hogy elvegye tőlem.
- Mit mondtál neki?- ölelt meg szinte egyből.
- Ne ölelj itt.- toltam el magamtól.- Vannak kamerák.
- Ohh...- gondolkodott el.- De miről volt szó?
- El kell mondanom neked valamit. Szerintem Yoongi nem mondta el neked, hogy...- folytattam volna, de meghallottam a csengőt.- Tudod mit? Suli után gyere fel hozzám. Átküldöm a címemet.- kezdtem el hátrálni.
- Rendben.- adta be a derekát egész gyorsan.- Mennünk kéne.- nézett a szemembe, de abban a másodpercben lefagytam.
Meg akartam csókolni, holott tudtam, hogy ez nem lehetséges. Nagy levegőt véve magamon, hátat fordítottam neki, s ott hagytam. Lábaim nehezen engedelmeskedtek, de ennél többet nem tehettem.
Jungkook
szemszöge
Hogy miért voltam olyan boldog miután láthattam a tanáromat, nem tudnám megmagyarázni. Azonban érdekelt, hogy vajon mit akar mondani és vajon mit mondott a legjobb barátomnak. Foghatjuk arra, hogy gyerekes vagyok, de akkor se láttam sok más lehetőséget csak azt, hogy Taehyung tudja, hogy Yoonginak elmondtam.
- Haver, mit mondott neked a tanár úr?- vágtam le mellé magamat a teremben, odahajolva a füléhez.
- Semmi különöset.- vonta meg a vállát, s mikor elhajoltam tőle, szemem sarkából megpillantottam Jimint, ahogy minket bámul.
Azonnal megkérdőjeleztem ezt a tettet, de nem foglalkoztam vele különösebben, így hát tovább vizslattam a tanárt aki éppen magyarázott.
A délután hamarabb eljött mint hittem, s az utam Taehyung mögött rajzolódott. Tisztes távolságot tartottam tőle, nehogy valaki rájöjjön, hogy van köztünk valami. El tudtam volna veszni csak a testének látványától. Annyira tökéletesen festett...
- Szóval?- szólaltam meg mikor a lakásán minden felesleges ruhadarab lekerült rólunk.
- Kérsz valamit inni? Nem vagy éhes?- kérdezett vissza.
- Engem az érdekel amit el akarsz mondani.
- Yoongi nem csak a diákom.
- Tessék?- kerekedtek ki a szemeim.
A fejemben már az is levázolódott, hogy talán volt valami köztük. Úgy éreztem, hogy beleőrülök, ha nem mondja ki azonnal a választ, hogy ki is neki Yoongi és miért nem tudok róla.
- Yoongi az unokatesóm.- bökte ki.- Nem szoktunk beszélni róla, mert ő a nagynéném gyereke és más a vezetéknevünk is. Nem is kedveljük egymást különösebben...
- Így már mindent értek.- világosodtam meg.
Ezért kapta fel a vizet mikor lefeküdtem Jisooval és ezért állította meg Taehyung az ebédszünet végénél. A fejem talán fehérebb volt, mint a lakása fala, de mindent megértettem egy másodperc alatt.
- Yoongi nem utál téged. Kedvel igazából.- szólaltam meg.- Talán még nálad is jobban felkapta a vizet mikor megtudta Jisoo-t. De most már értem miért. Törődik velünk, Taehyung.
- Ez nem igaz. Látom ahogy bánik veled és látom ahogy rád néz. Ez nem a véletlen műve. Azért lett ennyire mérges mert ő is akar téged, én pedig nem tudok ezellen mit tenni hiába az unokatestvérem.
- Yoongi csak a legjobb barátom és mindig az is marad.- ráztam a fejemet.- Kérlek ne aggódj miatta.
- Nem aggódom, ne érts félre. De az, ahogy hozzád ér... legszívesebben eltörném a karját.- sziszegte, miután kitöltött magának egy pohár jägert, s lehúzta.
- Adj nekem is egyet.- nyújtottam ki a karomat.
BẠN ĐANG ĐỌC
My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT
Fanfiction" - Ki ő neked, Taehyung?- kérdezte síró szemekkel az előttünk álló, számomra ismeretlen férfi. - Jungkook a családom.- szorította meg a kezemet." Jeon Jungkook egyedül él Szöul egyik panel házában, és szerencsés embernek tudja magát. Van két barátj...
