Talán sosem éreztem magamat olyan kínosan, mint mikor ott ültem az osztályfőnöki órán és próbáltam értelmezni, hogy mit mond a tanár úr. Ha meg kéne mondanom, hogy miről magyarázott, nem tudnám megmondani. Egy szavát se hallottam annak ellenére, hogy alig öt méterre állt előttem a táblának háttal, felénk fordulva. Jimin és Yoongi persze nem tudta volna megmondani, hogy éppen süketté váltam, mivel egyikük se jött iskolába és csak akkor jutott eszembe mi is történt két nappal előtte. Biztosra vettem, hogy azért nem mutatkoztak. Ugyan akkor reménytelenül elveszve éreztem magamat. Taehyung egyszer se nézett rám. Olyan volt mintha én nem is léteztem volna. Láhatatlan lennék, egy senki. Talán az is voltam.
- Tanár úr!- emeltem fel a kezemet mikor megelégeltem a tétlenséget, az óra utolsó öt percében.
- Mond.- mondta, de nem nézett rám, hanem az asztalán lévő papírokat vizslatta.
- Óra után tudnánk beszélni? Fontos lenne, családi ügy.
- Rendben.- bólintott.
- Köszönöm.
Így ki vártam a maradék perceket, gondolkodva, hogy mit is mondjak neki. Mikor mindenki kiment, én felpattantam, s a terem ajtajan levo redőnyt lehúztam.
- Mit szeretnél?
- Kerülsz? Miért nem jöttél?
- Na ide figyelj.- vette egy mély levegőt.- Nem kezdek ki olyan emberekkel akik gyerekek. Remélem Jisooval boldogok lesztek.
- M...mi?
Rájött? Hogyan? Az elmém ködös lett, nem akartam elhinni, hogy ez velem történik éppen.
- Jól hallottad. Tudom mit csináltatok.
- Mégis honnan? Ki volt az? Yoongi?
- Yoongi? Ne röhögtess. Jisoo tegnap felkeresett a házamnál. "Tanár látogatással". Elmesélte mi volt. Persze adtam a hülyét, hogy nincs köztünk amúgy semmi. De nem is lesz.- nézett végre rám.
- Taehyung, ez egy nagy hiba volt felőlem. Ne... ne csináld.- léptem oda hozzá könnyesedő szemekkel, remegő végtagokkal.
- Majd legközelebb ha tetszeni fog neked valaki akkor ne bújj össze mással az ágyban. Csak egy tipp.- kezdte el pakolni a holmijait.
- Taehyung...- kapaszkodtam a pólójába, de a szemeiben láttam a düht, a csalódottságot és a szomorúságot.- Nekem nem kell Jisoo. Sose kellett. Egyszeri hiba volt, nem voltam eszemnél. Kérlek.
- Tudod ha az ember udvarol és aközben sem tud hűséges lenni, akkor a kapcsolatban se lesz.
- Ez nem igaz! Annyira féltettem ezt ami köztünk van, hogy még Jiminnek se mondtam el, pedig ő a legjobb barátom mióta csak az eszemet tudom és mindent megosztunk egymással! Ne ítélj el egy hülyeség miatt. Te se hagytad még el azt az embert, ugye?- erre a kérdésemre nyelt egyet, s nem válaszolt.- Tudtam. Akkor miért viselkedsz így?
- Azt hiszed ez olyan könnyű?!- emelte fel a hangját.- Nekem volt életem előtted, Jungkook. Van valakim aki megőrül értem és nekem nem egy gyerek kell, hanem egy férfi, te pedig a tetteid alapján még egy gyerek vagy aki azt hiszi, mindent megtehet következmények nélkül!
- Követtem el hibákat, de ne ez alapján ítélj!- emeltem fel én is.
- Jungkook te lefeküdtél valakivel! Én azóta nem mióta megismertelek! Ez nem hiba hanem egyszerűen komolytalan vagy.
- Te nem követtél el sosem hibákat?- engedtem el.- Gondolom nem, hiszen te olyan tökéletes vagy, ugye?- engedtem lentebb a hangomat.
- Nem vagyok tökéletes. Én is követtem el hibákat, de nem ilyeneket.
- Éppen most akarsz lemondani rólunk mikor...- mondtam volna, de ő a szavamba vágott.
- Van fogalmad neked arról, hogy tegnap éjjel mit éltem át mikor Jisoo bekopogott a lakásom ajtaján, aztán egy órán keresztül arról áradozott, hogy milyen lovagias vagy, mennyire vigyáztál rá, satöbbi? Képes lettem volna ott helyben megfojtani, ha azt kellett volna ahhoz, hogy befogja a száját. Te pedig még nekem akarsz okoskodni arról, hogy ez nem is akkora nagy hiba volt? Gondolkozz el magadon, Jungkook mert nem lesz senki aki ezt tűri.
- De...- akadt belém a szó.
- Nincs de! Most menjél légyszives.- túrt a hajába, idegesen.- Nem akarlak látni.
- Egyszer mondom el. Jól figyelj.- vettem magamon erőt.- Nem foglak oda adni senki másnak. Az enyém leszel, mert így lett megírva.
- Hová?- nevette el magát.- Az agyadba?
- Ne nevess... nekünk igenis van jövőnk! Egyek vagyunk, már az első pillanatban tudtam.
- Megőrültél.- rázta a fejét.
- Nem. Az az őrület, hogy nem hiszel nekem. Nincs köztünk semmi azzal a lánnyal. Nekem nem ő kell. Egyszer lefeküdtünk és ennyi volt. Se több se kevesebb.
- Ha jól emlékszem azt írtad tegnap, hogy nem baj ha nem viszonzom az érzéseidet.
- Igen...- hajtottam le a fejemet, visszaemlékezve.
- Akkor maradjunk annyiban, hogy nem viszonzom és soha nem is fogom. Én is felelőtlen voltam, nekem a tanári szakmám az életem munkája. Majdnem tönkretettem egy ilyenért amilyen te vagy.
Se köpni, se nyelni nem tudtam. A szavai olyan mértékű utálatot sugároztak, amit a szívem alig bírt elviselni. Ordítani akartam, megmondani neki, hogy nincs igaza, de mégsem tudtam megtenni. A torkomban gombóc nőtt, a fejem pedig zúgni kezdett. A mellkasom fájt, s a szívem hevesen vert az idegesség, és a szégyen érzetére.
- Menj. Nem írok neked megint igazolást.
- Oké.- hagytam annyiban, majd otthagytam.
Teljesen összetörtem.
VOUS LISEZ
My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT
Fanfiction" - Ki ő neked, Taehyung?- kérdezte síró szemekkel az előttünk álló, számomra ismeretlen férfi. - Jungkook a családom.- szorította meg a kezemet." Jeon Jungkook egyedül él Szöul egyik panel házában, és szerencsés embernek tudja magát. Van két barátj...
