My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT

💜26💜

Azonnal Taehyung lakása felé vettem az irányt. A parkolójában ott állt a fekete autója, miben kettő ember ült és beszélgetett. Pontosabban az egyik sírt és az nem Taehyung volt. Cinikus, gúnyos mosollyal rúgtam az autó oldalába, mire mind a kettő rám nézett. Szerelmem szája egy o alakot vett fel, míg a másik könnyes pilláival méregetett. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, ezért mérgesen mosolyogva, felemelve a jobb kezemet, integettem nekik.

- Te meg mit keresel itt?- szállt ki az elméleti pasim.

- Csak jöttem látogatni.- engedtem le a kezemet.- De látom, a tanár úr nagyon elfoglalt azokkal a papírokkal.

- Jungkook...- kezdett volna bele.

- Tae maci?- szállt ki a másik is.

- Adok én neked olyan Tae macit...- indultam el felé, de Taehyung kezeinket összekulcsolva visszahúzott.

- Ki ő neked, Taehyung?- kérdezte síró szemekkel az előttünk álló, számomra ismeretlen férfi.

- Jungkook a családom.- szorította meg a kezemet.

- Ezt nem hiszem el!- rázta a fejét.- Te az enyém vagy.- sétált hozzánk, kezeit felemelve azzal a szándékkal, hogy megfogja Tae arcát, de ő egy egyszerű mozdulattal elcsapta őket.

Csak néztem a jelenetet, mintha az kellett volna oda, hogy én is megjelenjek és kibújjon a szög a zsákból.

- Menj haza, Jin. Mondtam az autóban. Végeztünk.

- Ezt nem fogadom el! Mióta meghalt az exed én itt voltam neked, vigyáztam rád, segítettelek, szerettelek...

- Hálából ne várd el tőlem, hogy teljesen valakié leszek, Jin!- lett mérges, és mégjobban szorított.

- Kegyetlen vagy, Taehyung.- törölte le a könnyeit.- De rendben.- bólintott.- Feladom.- tárta szét a karjait.

- Menj el.- biccentett oldalra.

- Ahogy akarod. De ne keress többet ha valami baj van!- fordított hátat, s elment, de láttam, hogy a válla rázkódik.

Szinte biztos voltam benne, hogy nem tudta abba hagyni a sírást. Igazat megvallva nagyon jól tudtam milyen mikor az ember szíve összetörik, de ahhoz képest amit vártam eléggé felnőttként viselkedett az idegen.

- És te mi a francot képzeltél?- rántott maga elé, nekidöntve az autónak.- Ennyire nem bízol benne vagy mi az isten történt?

- Hazudtál és titkoltad, hogy ismerted a bátyámat.- vágtam rá.- Mit vársz, milyen legyen a reakcióm?

- Honnan veszed, hogy ismertem a bátyádat?

- Kim Namjoon. Rémlik?

- Namjoon?- kerekedtek ki a szemei, s engedett a szorításból.

- Tudtad mind végig ki vagyok, igaz?

- Jungkook ez nem...- kezdte el, de én félbeszakítottam.

- Miért nem mondtad el?

- Azért mert gyereknek hittelek és nem álltál készen az igazságra.- hajtotta le a fejét.

- És mi az igazság?

- Menjünk fel és elmondom. Ezt nem az utcán kellene...

- Rendben.- egyeztem bele.

Mire felértünk a lakásba, úgy éreztem, mintha órák teltek volna el. Alig bírtam ki egy szó nélkül az alig öt perces utat, mégis mikor kinyílt a szám, nem jött hang. Fent a lakádban Yeontan nagyon kedvesen, s örülve várt minket, viszont úgy éreztem még ez sem segített a helyzeten, ugyanis Taehyung szemei barnából, majdnem éjfeketén csillogtak. Mérges volt... és én is.

- Ülj le.- mutatott a kanapéjára, s én tettem amit kért.- Na szóval.- ült le mellém.- Namjoonnal középsuliban találkoztunk. Nagyon hamar barátok lettünk. Sokszor volt nálam, de én sosem találkoztam veletek, ezért nem tudtad ki vagyok. Mesélt nekem rólad, igazából mindenről. Nagyon jól ismertük egymást. Aztán... Beteg lett. Gondolom el tudod képzelni mit éreztem mikor elmondta, hogy nem sok ideje lesz már. Tőle kaptam az első csókomat, de sosem volt több köztünk.

- Tudtad ki vagyok? Mikor először találkoztunk.

- Tudtam. Sőt... Az a helyzet, hogy ő kért arra, hogy én legyek a tanárod.

- Akkor... Mindent elterveztél, nem? Végig tudtad mi lesz.

- Eleinte csak a tanárod akartam lenni, vigyázni rád, megismerni. Nem akartam többet. Ez...- mutatott rám, majd magára.- Nem volt a tervben, hidd el.

- De miért nem mondtad el? Mikor tervezted? Mikor lett volna itt az ideje szerinted?

- Mikor nem fájt volna erről beszélni!- kelt ki magából, felpattanva, élesen kifújva a levegőt.- Azt hiszed minden egyszerű, és állandóan rohansz!

- Én?- álltam fel én is.- A szeretőddel láttalak egy autóban, miután hazudtál nekem és eltitkoltál mindent! Mit vársz?

- Egy kis megértést!

- Hogyan, mikor te képtelen vagy az én szemszögemből nézni a dolgokat?

- Jungkook!

- Taehyung!

- Megőrülök.- túrt a hajába.- Azért hazudtam Jinről, mert nem akartam, hogy aggódj. Azért titkoltam el Namjoont, mert végtére is nincs annak köze ahhoz, hogy beléd szerettem. Érted mit akarok mondani.

- Értem.- bólintottam, de ugyan akkor valamiért szomorú is voltam.

- Ne haragudj.- halkult el, s megfogta a kezemet.- Higyj nekem. Mindent érted tettem.

- Elhiszem.- néztem fel rá.- Többet ne legyenek titkok, oké?

- Nem lesznek.- rázta meg a fejét, majd egy finom puszit hintett a homlokomra.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek, Kookie.

- Tae maci.- cukkoltam, vigyorogva.

- Jajj, hagyd már.- lökött meg nevetve.

- Bocsi, de nagyon gáz.- nevettem fel.

- Tudod mi a gáz?

- Mi?

- Az, hogy ma éjjel nem mész haza és holnap magyarázkodnod kell a szüleidnek.

- Miért ne mennék haza?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Mert terveim vannak.- hajolt a fülemhez.

Az egész testem felpezsdült.