My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT

💜8💜

Reggel arra keltem, hogy a barátom a konyhában főzi le a kávéját, így gondoltam kimegyek hozzá.

- Jó reggelt.- köszöntem neki.

- Szia, bocs ha felkeltettelek.

- Ugyan. Holnap már úgy is megyek suliba én is.- legyintettem, miközben felültem a pultra.

- Készen állsz?- nézett rám.

- Van más választásom?

- Nincs, de azért én megkérdeztem.- vont vállat.

- Holnap után hétvége van. Nem megyünk el bulizni?- vetettem fel az öteletet.

- De! Szólok Jiminnek, hogy szerezzen piát.

- Nem kell, legutóbb mikor anyáék itthon voltak, hoztak négy üveg bort. Az jó, nem?

- Végülis. A pia az pia.- öntötte ki magának a lefőtt italt.- Figyelj, ne mondjuk Jiminnek, hogy itt éjszakáztam, oké? Mostanában eléggé féltékenykedős.

- Oké. De miért? Nem bízik benned? Tettél valamit?

- Nem tudom, hogy tettem-e, de mostanában ha bárki másra rá nézek, már duzzogni kezd.- kortyolt bele.

- Akkor lehet ő csinált valamit.

- Mire gondolsz?

- Talán nincs megelégedve magával. Tudod, hogy sokszor volt problémája a kajákkal is.

- Tudom, de három év után is képes féltékenykedni.

Na igen. Yoongi és Jimin már tizennégy éves koruk óta együtt voltak. Valahogy nem tudtam elképzelni őket külön. Annyira illettek egymáshoz, hogy a tökéletes párost alkották a szememben. Olyan akartam lenni, mint ők. Legalábbis amíg meg nem ismertem Taehyungot. Utána rájöttem, hogy nem lehet olyan.

- Mit szeretsz abban a tanárban egyébként? Mármint nem is ismeritek egymást.

- Az lehet, de tudod van az az érzés mikor meglátod az igazit. Azt hiszem ő az.

- Egy nálad kilenc évvel idősebb pasi, aki előtt heteronak vallottad magadat és azt mondtad, hogy a feleséged egy gyönyörű Dél-Koreai lány lesz? Érdekes vagy.

- Ne gúnyolj.- szóltam rá.

- Én nem, de be kell látnod, hogy kicsit gáz a helyzeted.

- Neked muszáj mindig ilyennek lenned? Egyszer kedves vagy, most meg már bunkózol.

- Ilyen vagyok, babám. Úgy tudom, ezért vagyunk barátok.

- Bárcsak Namjoon is itt lenne...

- Ő biztosan mondott volna valami okosságot.

- Tuti, meg biztosan jól le is cseszett volna.- kuncogtam, majd visszaemlékeztem egészen tíz éves koromig.

- Nagyon fáj!- sírtam miután leestem a fáról, s a csuklómra érkeztem.

- Mondtam, hogy ne mássz fel!- szidott le a nálam idősebb, bátyám.

- De olyan jó móka volt.- kanyarítottam le a számat.

- Öcsi, az nem jó móka, ha összetöröd magadat. Most mehetünk a kórházba.- indult el, én pedig követtem.- Ha egyszer nagy leszel, ígérd meg, hogy jobban vigyázol magadra.

- Megígérem.- bólintottam.- De te mindig itt leszel és vigyázol rám, ugye?

- Amíg csak tudok.- simított hajamra.- Siessünk, mert lehet, hogy eltört.