Reggel a tanárom karjaiban ébredtem. Az esti képkockák pedig rávilágítottak, hogy igazából nem is aludtam túl sokat. Az egyik képkocka az amikor nevettünk, kezünkben az itallal, a másik mikor elkezdtünk táncolni, a harmadik pedig mikor ledöntött az ágyon.
Másnapos voltam, de tudtam, hogy sulim van aznap ahogy neki is, hiszen tanítania kell bármi is történjen.
- Taehyung!- kezdtem el rázni, alig tudva a világomról.
- Hm?- dörmögte.
- Az iskola!- világítottam rá.
- Bassza meg magát az iskola.- nyögte, hasáról a hátára fordulva, így kinyitva szemeit, mik egyenesen rám szegődtek.- Hány óra van?- kérdezte, egy kicsit lenyugodva.
- Hol a telefonom?- kezdtem el körbe nézni, de nem találtam.
- Ott van melletted egy óra az éjjelin.- mutatott rá.
- Hét óra.- válaszoltam.
- A suli nyolckor kezdődik. Van egy óránk addig. Húsz perc a séta, de van autóm, ha nem tudunk elkészülni negyven perc alatt. De tudok neked igazolást írni, ha nem vagy jól az ital végett.
- Ne, így is már rengeteg szabályt megsértettél velem.- tiltakoztam.
- Ha így érzes akkor csinálok egy kávét és öltözhetünk.- ült fel, s csak ekkor vettem észre, hogy a haja össze vissza áll, a nyakán pedig ott díszeleg az előző este nyoma.
- Ne nézz a tükörbe.- nyeltem egy nagyot.
- Ne mond hogy...- fogott a nyakára kerek szemekkel.
- Annyira sajnálom...- estem kétségbe.
- Miért? Így legalább mindenki látja, hogy férjnél vagyok.- kacsintott.
- Férjnél?- nevettem el magamat.- Ezt te se gondoltad komolyan.
- Jó oké, nem férjnél, de foglalt vagyok. És remélem nem is lesz más.
- És mi van azzal a pasival akivel együtt voltál?- kérdeztem rá.
- Jin? Ő eltűnt. Nem tudom elérni se. Talán megharagudott a legutóbbi vitánknál. Nem tudom.- rázta meg a fejét.- De nekem nem ő kell.
- Aha.- gondolkodtam el, de mire észbe kaptam, és visszatértem az élő, lélegző emberek közé, Taehyung a kezében tartott kettő kávés bögrét.- Köszönöm.- mosolyogtam rá, belekortyolva a fekete italba.
- Idd meg és kezdjünk el öltözni.- ült vissza mellém.
- Akarsz majd valamikor gyerekeket? Mármint lassan benne leszel a korban, hogy neked is legyenek.- tettem fel a kérdést.
- De... majd. Nem kell rohanni. Még fiatal vagyok. És amúgy se tudnék itt, ebben a lakásban elszállásolni senki mást csak magamat és a páromat.
Való igaz volt, hogy a lakása csak egy egyszobás apartman volt, de mégis megkérdőjeleztem a jövőt. Nem volt visszaút és nem is akartam, hogy legyen, mégis tudni akartam, hogy milyen életet képzelt el magának, mert ha én nem szereplek benne akkor mindennek lőttek. Egyébként sem értettem, hogy mit csinálok, de tudtam, hogy ő pontosan jól tudja mi folyik itt.
- Te akarsz gyerekeket?- kapta rám a tekintetét.
- Igen.- bólintottam.- Egyszer. De még csak tizenhét vagyok.- horkantottam fel.
- Hát... ketyeg az óra. Legalábbis nekem. Lassan el kell döntenem mit szeretnék.
- Először is le kéne érettségiznem.- gondolkodtam el.
- De utána. Még egy év, én addigra huszonhét leszek.
- Erre előbb is gondolhattál volna.- húztam a számat.
- Jelenleg te vagy az egyetlen akire gondolni tudok.
- Igazán?- kuncogtam.
- Úgy bizony.- mosolygott azzal a gyönyörű, lélegzetelállító doboz ajkaival.
Amint kimondta rezegni kezdett a telefonja. Láttam a nevet miszerint egy "Jinnie" nevű valaki hívta. Istenemre mondom, hogy nem akartam beleütni az orromat, de ott volt a nyelvem hegyén, hogy megkérdezzem ki ez az alak.
- Szia!-vette fel.- Munka után érek rá de ezt te is tudod. Igen. Jól van akkor majd ott. Aham. Figyelj, van egy kis dolgom, majd később beszélünk. Jól van. Szia!- tette le.
- Ki hívott?- böktem ki azonnal amint letették.
- Egy régi ismerős.- válaszolta röviden.
- Uhum. Egyébként nem fura, hogy te ismered az én barátaimat de én a tieidet nem?- próbáltam rávilágítani arra, hogy szívesen megismerném az ő barátait.
- Nem fura. De mit akarsz ezzel mondani?- döntötte oldalra a fejét.
- Azt, hogy szívesen találkoznék velük.
- Igen? De nem hiszem, hogy kéne.- rázta a fejét.- Ők mind... Felnőttek.
- És?
- És nem olyanok, mint én. Volt régen egy nagyon jó barátom, neki bemutattalak volna.- sóhajtott.
- Történt vele valami?
- Meghalt.- halkult el.- Pár éve. Szerintem ő az egyetlen aki megértette volna mit érzek irántad.
- Biztos?
- Igen, de most készülj.- csapott a vállamra.-Tényleg elkésünk ha nem kezdünk el öltözni.- nézett az órára.
- Jól van jövök.
KAMU SEDANG MEMBACA
My Teacher // Taekook // BEFEJEZETT
Fiksi Penggemar" - Ki ő neked, Taehyung?- kérdezte síró szemekkel az előttünk álló, számomra ismeretlen férfi. - Jungkook a családom.- szorította meg a kezemet." Jeon Jungkook egyedül él Szöul egyik panel házában, és szerencsés embernek tudja magát. Van két barátj...
